Közéleti beszédünk

Fülszöveg

Gondolataink, érzelmeink kifejezésének, átadásának legtökéletesebb eszköze a nyelv. Annak ellenére, hogy ilyen eszköz áll rendelkezésünkre, gyakran úgy érezzük, nem sikerült magunkat világosan, könnyedén kifejezni, s valójában nem is azt mondtuk, amit igazán szerettünk volna. Gyakran támad az a benyomásunk is - különösen a "kisközélet" szereplőinek -: még azt sem sikerült elérnünk, hogy kapcsolatot teremtsünk hallgatóinkkal, beszédpartnereinkkel. Olyan érzésünk támad, hogy "hűtlenné lettek a szavak", elerőtlenedtek a mondatok.
Ebben a könyvben a "kisközélet" szereplőinek (üzemi párttitkároknak, szakszervezeti funkcionáriusoknak, a pártoktatásban résztvevőknek) különböző alkalmakra, különböző hallgatóság számára készített ünnepi beszédeit elemzi a szerző nyelvi-stilisztikai, szerkezeti és tartalmi szempontból. A nyelv felől elindulva, a nyelv tükrében szemlélve azt próbálja megvizsgálni, mik a nyelvi, stilisztikai tünetei az említett jelenségeknek. Ezáltal segíti az olvasót rávezetni arra, hol, miért és mikor bicsaklik meg a gondolat, a szándék. Ennek - az oknak - a felismerése remélhetőleg segít megtalálni az orvosságot is: mit kell tennünk, hogy jó gondolatot jól fejezzük ki; mit kell tennünk annak érdekében, hogy valóban saját gondolatainkat mondhassuk el, s azok ahhoz a hallgatósághoz szóljanak, amelyeknek jelenlétében - és nem csak fizikai jelenlétében - szólunk. Vissza