Középkori kultúra, középkori költészet

Fülszöveg

KARDOS TIBOR
KÖZÉPKORI KULTÚRA, KÖZÉPKORI KÖLTÉSZET
„ Kardos Tibor az udvar és a laikus mozgalmak kettős ihletését tételezi fel a magyar irodalom kezdeteinél. Elvitathatatlan érdeme, hogy elsőként vetette fel a laicizálódó magyar deák-réteg művelődési-irodalmi fontosságának szerepét. Az irodalom társadalmi rétegződésének vizsgálata, keletkezésének beágyazása a szociotörténetbe nála a nagy hatású francia Annales iskola néhány évvel később induló programját is megelőzi nemcsak formavagy motívumtörténeti háttér alapján mutatja fel a magyarországi középkor irodalmi hagyatékát, hanem a művek keletkezésének társadalomtörténeti hátterét is felvázolja." (Kiss Farkas Gábor)
Kardos Tibor (1908-1973) irodalomtörténész. 1926-1928-ban a pécsi egyetemen, 1928 és 1938 között ösztöndíjasként három alkalommal is a római egyetemen tanult. 1930-ban Pécsett bölcsészdoktori, 1932-ben latin-olasz szakos tanári oklevelet szerzett. 1933 és 1944 között gimnáziumi tanár. 1946-1949-ben a Római Magyar... Tovább

Fülszöveg

KARDOS TIBOR
KÖZÉPKORI KULTÚRA, KÖZÉPKORI KÖLTÉSZET
„ Kardos Tibor az udvar és a laikus mozgalmak kettős ihletését tételezi fel a magyar irodalom kezdeteinél. Elvitathatatlan érdeme, hogy elsőként vetette fel a laicizálódó magyar deák-réteg művelődési-irodalmi fontosságának szerepét. Az irodalom társadalmi rétegződésének vizsgálata, keletkezésének beágyazása a szociotörténetbe nála a nagy hatású francia Annales iskola néhány évvel később induló programját is megelőzi nemcsak formavagy motívumtörténeti háttér alapján mutatja fel a magyarországi középkor irodalmi hagyatékát, hanem a művek keletkezésének társadalomtörténeti hátterét is felvázolja." (Kiss Farkas Gábor)
Kardos Tibor (1908-1973) irodalomtörténész. 1926-1928-ban a pécsi egyetemen, 1928 és 1938 között ösztöndíjasként három alkalommal is a római egyetemen tanult. 1930-ban Pécsett bölcsészdoktori, 1932-ben latin-olasz szakos tanári oklevelet szerzett. 1933 és 1944 között gimnáziumi tanár. 1946-1949-ben a Római Magyar Intézet igazgatója, 1950-től haláláig a budapesti egyetem olasz tanszékének vezetője. 1955-től haláláig szerkesztette a Filológiai Közlönyt. Az MTA tagja (1. 1953, r. 1973). Kutatási tevékenysége legnagyobbrészt a magyar, illetve olasz humanizmus és reneszánsz irodalmára, kultúrájára irányult.
Főbb művei: Középkori kultúra, középkori költészet (1941), A Magyarság antik tanulmányai (1942), A magyarországi humanizmus kora (1955), Világirodalmi Antológia II. Középkor és Reneszánsz (1955), Dante a Középkor és a Renaissance között (1956), Régi Magyar Drámai Emlékek, I. köt. (1960), A magyar színjáték kezdetei (1960), A renaissance Magyarországon (1961), AzArgirus Széphistória (1967), Studi e richerche umanis-tiche italo-ungheresi (1967), Storia della letteratura italiana dalle origini allafine del Cinquecento (1969), Élő humanizmus (1972), Az emberiség műhelyei (1972). Vissza