Előszó
A közigazgatástudomány, amelynek külföldön született kutatási eredményeiből először adunk közre válogatást, több évszázados múltra tekint vissza. A felvilágosult abszolutizmus időszakában alakultak ki azok a kis műhelyek, amelyek uralkodói megbízás alapján próbálták kiszámíthatóbbá, rendezettebbé és gazdaságosabbá tenni azt a tevékenységet, amelytől az alattvalók boldogulása oly nagy mértékben függött, a kormányzást. A kormányzás ugyanis - az állampolgár lassan észre sem veszi - nem csupán a politikai erők és szenvedélyek által befolyásolt tevékenyésg, hanem országos méretű üzemszervezés és üzemvezetés is, amelynek vannak, illetve lehetnek szükségszerű művletei és nem mellőzhető szabályai. XIV. Lajos, II. Frigyes, Mária Terézia erre gondolt, amikor elrendelte a lakosság rendszeres számbavételét, az ingatlanok pontos nyilvántartását, az utcák kötelező névadását, országos térképek készítését, központi statisztikai hivatalok megszervezését, az állami hivatalnokok kötelező képzését és rendszeres minősítését. A kameralisztikának és rendészeti tudománynak nevezett irányzatok újdonsága abban volt, hogy először foglalkoztak rendszeresen a kormányzás és a közigazgatás ésszerűsítésével. A forradalmak félrelökik az ésszerűsítés, hatékonyság szempontjait, helyette sokkal fontosabb követelményeket fogalmaznak meg. Így volt ezzel a francia forradalom is, a szabadság, egyenlőség, testvériség követelése sokkal demokratikusabb, humánusabb kormányzási forma kialakítását tartalmazta és eredményezte, azt azonban ma már minden francia történész elismeri, hogy államigazgatástani, kormányzástechnikai szempontból a forradalmak végleges lezáródásáig nem versenyezhetett a korábbi rend olajozottan működő kormánygépezetével.
Az mondhatjuk tehát, s ez látható gyűjteményünkből is, hogy a hosszú, békés, forradalommentes időszakok kedveznek az észszerű, költségtakarékos kormányzás feltételeinek és módszereinek kikísérletezéséhez és kipróbálásához. Nem véletlen ezért, hogy Amerika adott otthont a kameralisztika és a rendészettudomány megújulásának, a közigazgatástudomány megszületésének. Az első amerikai tudósok, jól ismerték az adminisztráció gyakorlatát is, sőt az európai előzményeket, Lorenz von Stein és Henry Fayol munkásságát, jó érzékkel fogalmazták meg kiindulási pontjukat. A kormányzás, legyen bármilyen szoros kapcsolatban is a politikával, nem csak politika, s hogy tudományos alapjai legyenek, megfigyelésekor el kell tekinteni minden politikai rárakódástól. Ez a kiindulás alapozta meg az amerikai közigazgatástudomány sikereit, elterjedtségét az egész világon, a politikának ez a természetellenes leoperálása tette azonban védtelenné is a később rázúduló politikatudományi, szociológiai kritikákkal szemben. Az átmeneti harmóniát H. A. Simon teremtette meg, aki a kezdetben szervezési tartalmú, később politikai jellegűvé váló közigazgatástudományt pszichológiaivá formálta át azzal, hogy a közigazgatási tevékenységek közül a döntést tette vizsgálatai fókuszába...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal