Közköltészet 3/A

Fülszöveg

A XVIIL századi magyar közköltészeti sorozat 3/A kötetében olyan versek és dalok olvashatók, amelyek a társadalmi élet és a történelmi múlt témakörét érintik. Az itt közreadott 241 szövegcsalád sokat elárul a közköltészet alkotóiról és befogadóiról. A variánsokban élő, folklór jellegű, ám gyakran konkrét szerzők műveit felhasználó populáris költészet jórészt a XVIIL századi köznemesség mentalitását tükrözi, s fontos szerepet játszott az értelmiség identitásának erősítésében. A történeti tárgyú versek nemcsak a kora újliorról (pl. Mohácsról) szóltak, hanem a kuruc korról is megemlékeztek (Rákóczi-nóta, Bezerédj Imre éneke). A XVIIL század politikai eseményeiről éppígy születtek szerepdalok, szatirikus énekek, nemzetsiratók, agitációs dalok, sőt imaparódiák is, amelyek az uralkodók tetteit kommentálják vagy vitatják Mária Teréziától IL Józsefen át XVI. Lajosig és Napóleonig.
A kötet mintegy ütközteti a különböző forrásokból érkező, azonos tárgyú verseket. Az egyik fő témakör a... Tovább

Fülszöveg

A XVIIL századi magyar közköltészeti sorozat 3/A kötetében olyan versek és dalok olvashatók, amelyek a társadalmi élet és a történelmi múlt témakörét érintik. Az itt közreadott 241 szövegcsalád sokat elárul a közköltészet alkotóiról és befogadóiról. A variánsokban élő, folklór jellegű, ám gyakran konkrét szerzők műveit felhasználó populáris költészet jórészt a XVIIL századi köznemesség mentalitását tükrözi, s fontos szerepet játszott az értelmiség identitásának erősítésében. A történeti tárgyú versek nemcsak a kora újliorról (pl. Mohácsról) szóltak, hanem a kuruc korról is megemlékeztek (Rákóczi-nóta, Bezerédj Imre éneke). A XVIIL század politikai eseményeiről éppígy születtek szerepdalok, szatirikus énekek, nemzetsiratók, agitációs dalok, sőt imaparódiák is, amelyek az uralkodók tetteit kommentálják vagy vitatják Mária Teréziától IL Józsefen át XVI. Lajosig és Napóleonig.
A kötet mintegy ütközteti a különböző forrásokból érkező, azonos tárgyú verseket. Az egyik fő témakör a katonaság: fontos társadalmi státusz, egyeseknek, kitörési lehetőség, ám sokak számára kényszerű elválás a szülőföldtől, veszélyes és végzetes sorsfordulat. Míg az insurgensek toborzói és indulói az ősi magyar vitézi erényekről harsognak, s véres képsorokkal tüzelik a hallgatóságot a törökök (1788/89), majd a franciák (1792-1809) ellen, addig a katonakeservesek elénk tárják az áldozatok, a kötéllel összefogdosott közkatonák nyomorúságát. Hasonló párost alkotnak a rokokó pásztoridillek és a jobbágyok nevében írt panaszversek, porció-énekek. A diákok és a papok világa szintén kétarcú: az öntudatos leendő értelmiségiek kérkedését itt is ellenpontozzák az éhséggel, hideggel és iskolaikolostori vasfegyelemmel küszködő diákok és szerzetesek panaszai. Külön ritkasága a kornak a latorköltészet, amely a későbbi betyárfolklórra is hatott.
A kötet anyagát Csörsz Rumén István és Küllős Imola gyűjtötte és rendezte sajtó alá. A jegyzetekből sok érdekességet megtudhatunk a közköltészet kapcsolatairól az irodalommal és a népköltészettel, s nyolcvannál több kotta mutatja be az eredeti dallamokat (1711—1840). A gyűjtemény fő célja, hogy kedvet csináljon e szinte ismeretlen versanyag, a „táblabíróvilág" elsüllyedt öröksége további kutatásához, egy mentalitástörténeti időutazáshoz. A történettudomány e szövegeket remélhetőleg beépíti azon források közé, amelyek segítségével árnyaltabban vizsgálhatja és írhatja le a korszak magyar történelmét. A közreadott versek és dalok irodalom-és zenetörténeti, nyelvi, poétika- és stílustörténeti jelentősége sem lebecsülendő. Az antológia rákérdez az irodalomtörténeti kánonok határára; egykorú költői-írói életm\ lk topikus forrásairól és popularizálódásáról tudósít; bevett folklorisztikai „tételeket" tesz pontosabbá, hitelesebbé. Vissza