Közlekedésre nevelés az általános iskolában I.

Előszó

A gyermekbalesetek részben a társadalmi fejlődés késői következményei és olyan szociális térségeket érintenek, mint a család, az iskolai képzés. A baleseti okkutatás feladatai közé tartozik ezeknek az összefüggéseknek a feltárása is.
Világosan kell látnunk, hogy az iskolában a közlekedésre neveléssel kapcsolatban kettős feladatunk van. Egyrészt közlekedésre nevelünk, másrészt közlekedéssel nevelünk. Ez a kettő egymástól nem választható szét.
Vallom, hogy nem lehet közömbös szülő, pedagógus számára - a gyorsan fejlődő technika, motorizáció korában sem -, hogy gyermekeinket megtanítjuk-e a "rohanó" élethez alkalmazkodni. Megismertetjük-e velük, s vérükké tud-e válni az, hogy miként kell közlekedni. Mit jelent, mint gyalogos, kerékpáros, utas számára a kultúrált közlekedés és egyáltalán ebben mint alanynak, milyen szerepet kell betöltenie.
Ma még az egész felnőtt társadalom hibásan értékeli és rangsorolja a gyermekbaleseteket. Ha a gyermek diftériában betegszik meg - amelynél a halálozási valószínűség sokkal kisebb, mint a gyermekbalesetek körében -, a szülő hisztériás rohamot kap és a legteljesebb rémületbe esik. A társadalom - oltásokkal - előre gondoskodik a gyermekkori fertőző betegségek, azok végzetes következményei ellen. Ehhez a széleskörű megelőző tevékenységhez képest ma még elenyésző az a figyelem, amelyet a társadalom a gyermekhalandóságban első helyen álló balesetekkel kapcsolatban végez. Ebben a könyvben nem törekedtem a KRESZ szabályait ismertetni, csupán azokat próbáltam módszertanilag adaptálni a közlekedéssel foglalkozó szakemberek részére. Szeretném megjegyezni, hogy az általam leírtak nem a KRESZ jogszabályait tartalmazzák (ez adott), csupán módszertani ajánlásokat tartalmaznak. Vissza