Mire képes a magyar népgazdaság?

Fülszöveg

A magyar gazdaság jelenlegi fejlettsége fokozottan helyezi előtérbe a minőségi, hatékonysági követelményeket, a gazdasági szerkezetre vonatkozó kérdéseket; az extenzív tartalékok kimerülése, a világgazdasági helyzet gyökeres megváltozása is egyre sürgetőbbé teszik az intenzív gazdaságfejlesztést.
A szerző e könyvében kísérletet tesz arra, hogy a magyar gazdaság jelenlegi helyzetéről adott "diagnózisa" után áttekintse azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket a gazdaságvezetésnek az ezredfordulóig meg kell oldania.
E feladatok azonban a gazdasági problémák új megközelítését követelik meg: a stratégiai szemléletű gazdaságfejlesztést. A szerző erről a szemléletről - amelynek általánossá válását a gazdasági feladatok megoldásának előfeltételeként tekinti - a következőképpen vall:
"Fejlesztési stratégia: divat, vagy a továbbhaladás szükséglete? Furcsán hangzik a kérdés, mégsem árt így feltenni. Gyakorta hajlamosak vagyunk ugyanis hasznos gondolatokat divattá tenni, a bennük rejlő igazságot egyértelműen értelmezni, túlhajszolni, elsekélyesíteni, aztán pedig újabb divatok kedvéért könnyűszerrel eldobni, mint ahogy felkaptuk...
...A ma közgazdásza, csakúgy, mint gazdaságpolitikusa, nem ragadhat ki és nem abszolutizálhat egyes összefüggéseket vagy egyes rövid szakaszokat a fejlődés nagy folyamatából anélkül, hogy súlyos gazdasági és társadalmi konfliktusok keletkezésének veszélyét ne idézné elő. Ez az oka annak, hogy a gazdaságfejlesztés stratégiája, vagyis a fejlődés minden fontos tényezőjét felölelő komplex, hosszú távú programja alapvető szerepet kapott életünkben, s annak is, hogy a fejlesztési politika több évtizedes rendező elvének kidolgozása, folyamatos korszerűsítése és állandó figyelembevétele a konkrét gazdasági döntések során nem válhat kérészéletű divatáramlattá, hanem munkamódszerünk alapvonásává, gazdaságvezetésünk magatartásának természetes alapformájává kell fejlődnie.
Ez a magától értetődő alapigazság természetesen maga is történelmi fejlődés terméke. A hosszú távú előretekintés szerepe a gazdaságpolitikában mindig akkor nő meg, amikor a gazdasági működés kisebb-nagyobb, de következetes makacssággal visszatérő zökkenői világossá teszik azt, hogy ami van, az sem változatlan formában, sem kisebb toldozgatással-foldozgatással nem tartható tovább, hogy a belső és a környező világ olyan változásokon ment keresztül, amely valami mást követel, mint a kéznél levő eszközökkel való ügyes manőverezést. A felszabadulás utáni két évtized fejlesztési sikereinek is az volt egyik legfontosabb titka, hogy a minőségi változás gazdaságstratégiai céljait - sololdalú ipari struktúra létrehozása a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése mellett; mindezeket a szocialista termelési viszonyok talaján és azok stabilizálása érdekében - sikerült megfogalmazni.
Az 1970-es évek elejére mind a belső fejlődés, mind a szocialista és tőkés külső környezeti tényezők változásai testközelbe hozták egy, az iparosításhoz hasonló horderejű minőségi szakaszváltás - ha úgy tetszik, korszakváltás - szükségességét... Az óriássá váló termelőerők, s mind intenzívebbé váló világgazdasági környezeti hatás..., a közgazdasági és politikai felismerési folyamat előrehaladott volta: mindezek egyenként is és összességükben is olyan tényezők, amelyek mindennapos feladatukat teszik - kinek-kinek a maga posztján - a népgazdaság sorsáról való nagy távlatokat átfogó gondolkodást." Vissza