Kozmikus fizika

Előszó

A kozmikus fizika alkalmazza a köznapi értelemben vett fizika gondolkodásmódját és eredményeit a saját szakterületén megfigyelt természeti jelenségek leírására és magyarázatára. Ezért mint a neve is mutatja a fizikának bizonyos sajátos ágát képezi. A megszokott értelmezés szerinti fizikától mégis elég lényegesen eltér abban, hogy a vizsgált objektumok tér és időméretei, a jelenségek energiatartalma a köznapi gyakorlat által kialakított szemléletünk számára szokatlanul nagy. A metagalaxis méretei, vagy a földtörténet milliárd évei bámulatba ejtenek, lenyűgözhetnek minket, de semmiképpen sem tartalmaznak általunk közvetlenül átérthető, érzékelhető élményt számunkra.
A másik nagy különbség a jelenségek megismételhetetlen volta. Mi megfigyeljük és mérjük a geo- és asztrofizikai jelenségeket és fizikai ismeretink alapján magyarázzuk azokat; de általában nem változtathatjuk meg a jelenségek körülményeit, nem határozhatjuk meg a folyamatok paramétereit, tehát nem végezhetünk velük kísérleteket. A módszerek különbsége ellenére a fizika és a kozmikus fizika mégis alapvetően hat egymásra. Gondoljunk Kopernikusz, Newton, Galilei, Gauss vagy az újabb időkben Einstein, Heisenberg vagy Alfvén munkásságára. Az emberméretű jelenségek vagy az elemi részek sajátságainak alapos ismerete nélkül nem magyarázhatjuk Földünk, Naprendszerünk vagy a galaxis jelenségeit sem; de ezek a nagyméretű objektumok és jelenségeik is gyakran felhívják a figyelmünket a közepes méretek, sőt az elemi részek mikrovilágának eddig ismeretlen sajátságaira. A kozmosz úgy tekinthető tehát, mint egy gigantikus méretű laboratórium, amelynek jelenségeit, folyamatait nem tudjuk ugyan befolyásolni, de megfigyelésük és magyarázatuk által mégis mélyebben megismerhetjük közeli és távoli környezetünket, kiteljesíthetjük világképünket.
Ezeknek az összefüggéseknek hangsúlyozására törekedtünk a jegyzet megírásakor.
A légkör fizikája c. rész megírásáért dr. Béll Béla akadémikusnak hálás köszönetünket fejezzük ki. Vissza