Szabó Vladimír

Fülszöveg

A főiskolai felvételire egy aktot és egy fejet kellett beküldeni. Én tizenhat, egyméteres rajzzal jelentkeztem. Azonnal fölvettek. Glatz Oszkár, aki akkor tanított a főiskolán, állítólag azt mondta rajzaim láttán: -Ezt a fiút nem növendéknek, hanem tanárnak kellene fölvenni így hát - minthogy mindenki igényt tartott rám - megválaszthattam a mesteremet. Rudnay Gyula letűnt korokat idézó festészete, széles ecsetkezelése, ifjúkori önarcképe nagyon tetszett nekem. S ráadásul gyönyörű ember volt, akár egy kőből faragott szent. Öt választottam. (Akkor már túljutottam néhány nagy mintaképen. Különösen a svéd Anders Zorn és Benczúr Gyula festészete tetszett. Ma már Benczúr hidegségét is érzékelem; egyetlen alakját sem lehet igazán szeretni. De festői tudását, bravúrját - sokakkal ellentétben -mindmáig csodálom.) Rudnay hagyott bennünket gyakorolni, nem szólt bele a munkánkba. Csak néha kérdezte meg: Van egy jó nagy ecsetje? S akkor vaskosan belenyúlt a festékbe, és imponáló gesztussal... Tovább

Fülszöveg

A főiskolai felvételire egy aktot és egy fejet kellett beküldeni. Én tizenhat, egyméteres rajzzal jelentkeztem. Azonnal fölvettek. Glatz Oszkár, aki akkor tanított a főiskolán, állítólag azt mondta rajzaim láttán: -Ezt a fiút nem növendéknek, hanem tanárnak kellene fölvenni így hát - minthogy mindenki igényt tartott rám - megválaszthattam a mesteremet. Rudnay Gyula letűnt korokat idézó festészete, széles ecsetkezelése, ifjúkori önarcképe nagyon tetszett nekem. S ráadásul gyönyörű ember volt, akár egy kőből faragott szent. Öt választottam. (Akkor már túljutottam néhány nagy mintaképen. Különösen a svéd Anders Zorn és Benczúr Gyula festészete tetszett. Ma már Benczúr hidegségét is érzékelem; egyetlen alakját sem lehet igazán szeretni. De festői tudását, bravúrját - sokakkal ellentétben -mindmáig csodálom.) Rudnay hagyott bennünket gyakorolni, nem szólt bele a munkánkba. Csak néha kérdezte meg: Van egy jó nagy ecsetje? S akkor vaskosan belenyúlt a festékbe, és imponáló gesztussal odakent valamit. És az „ült". Nem kellett hozzá magyarázat. Máskor meg csendesen „elejtett" egy-egy alapvető törvényt. Például: ahol a legnagyobb a fény, ott a legnagyobb az árnyék. Ezt közhelyesen így mondják: az ellentétek vonzzák egymást. Ha valaki e szabályt megérti, megemészti, az elegendő ahhoz, hogy tónusban jól tudjon ábrázolni Aztán Csók István osztályába kerültem. De Csók éppen kiment Párizsba, s helyette Vaszary János foglalkozott a növendékeivel. Ez a hatalmas termetű ember grand-seigneuri idézettel kezdte. Bemard Shaw-t idézte, szerinte aki tud, az alkot, aki nem tud, az tanít. Barátságos, de pózoló ember volt, s ahányszor Párizsban járt, hazatérte után mindig másképpen festett. Ezért is jegyezte meg egyik társunk egyszer -merthogy odakinn akkor épp Raoul Dufyt magasztalták -: Ez már döfi! Am a jó humorú, kitűnő mesterember nem sértődött meg. Az azonban már neki is sok volt, hogy Kara-fiáth Jenő főpolgármester elrendelte: a modellekre elölkötőt kell adni, mert kényes részeik látványa nem fér össze a tisztességes katolikus szellemmel. Úgy tudom, ezért hagyta ott végül a főiskolát Ami engem illet; megszereztem a főiskolai papírt, mert hát meg kellett szerezni. Ekkor már nem az volt a célom, hogy mintanövendék legyek. Festeni akartam. Vissza