Kriminalisztika - Különös rész I.

Fülszöveg

A több mint egy évtizede, 1961-ben megjelent Kriminalisztika (általános rész) című tankönyv a kriminalisták körében osztatlan helyesléssel találkozott és elősegítette a hazai kriminalisztikai tudomány fejlődését. Megjelenésekor már előrevetette annak igényét, hogy folytatására is szükség lesz. A fejlődés, a bűnüldöző munka több évtizedes gyakorlati tapasztalatai törvényszerűen vetették fel - és egyben igényelték - a kriminalisztika különös részének: az egyes bűncseleményfajták nyomozásának, módszertanának feldolgozását.
A szerzőket és szerkesztőket a szakkönyv elkészítése nehéz feladat elé állította, mert ilyen jellegű könyv hazánkban még nem került kiadásra. Ezért a könyv szerkezeti felépítésénél és tartalmi határainak megvonásánál alapvető feladatnak kellett tekinteni a hazai és külföldi - különösen a Szovjetunió és a többi szocialista országok - kriminalisztikai tudománya által elért eredményeket, a bűnüldözés gyakorlatát. Munkánkat emellett azokra a tapasztalatokra alapoztuk, amelyeket hazánkban a bűnüldöző szervek a bűnözéssel szemben mindennapi, áldozatos és hősies harcban szereztek.
Egy olyan szakkönyv elkészítése volt fő célunk, amely tartalmazza mindazon bűncseleményfajták nyomozásának speciális módszertanát, amelyek elkövetése - az utóbbi évtized tapasztalatai alapján - a leggyakoribb, vagy amelyek nem gyakoriak ugyan, de jelentőségük, társadalomra veszélyességük kiemelkedő. A szakkönyv készítése során nagy gondot fordítottunk az egyes bűncselekményfajták eredményes felderítésének egyik lényeges előfeltételére, annak meghatározására, hogy általában milyen személyi körben, milyen módszerekkel és eszközök felhasználásával kötik el a bűncselekményeket, továbbá milyen kriminalisztikiai módszerek és eszközök alkalmazása a legcélszerűbb az objektív igazság felderítése, a bizonyítás, továbbá a bűncselekmények megelőzése érdekében. Munkánk során figyelemmel kellett lenni arra is, hogy éppen a szakkönyv előkészítésének időszaka alatt hatályba lépett a büntető törvénykönyv novelláris módosítása, és előkészítés alatt állt a büntetőeljárási jogszabály újjáalkotása is.
"A nyomozócsoport munkájának szervezése és tervezése", valamint "A bűncselekmények megelőzésének módszertana" (a szakkönyv első két fejezete) olyan ismereteket tartalmaznak, amelyek a kriminalisztika általános részébe tartoznak. A szerkesztők a gyakorlati igényből kiindulva döntöttek e két témának a szakkönyvbe történő beiktatásáról. A Kriminalisztika (általános rész) című tankönyv ezzel ugyanis nem foglalkozik, és e két témának kimunkálását, oktatását szocialista társadalmunk fejlődése, a bűnügyi munka gyakorlati tapasztalatai szükségessé tették. A bűnözés megelőzése és a nyomozás tervezése és szervezése terén szerzett újabb tapasztalatok közrebocsátása, összefoglalása nélkül a szakkönyv további részeinek áttekinthetősége, egységessége feltétlenül csorbát szenvedne.
A szakkönyvet azzal a törekvéssel adjuk át az olvasóknak, hogy elősegítse a hazai kriminalisztikai tudomány fejlődését és a kriminalisztikai képzést. Természetesnek tartjuk, hogy a szakkönyvet felhasználó oktatási intézmények és a továbbképzés szervezői az oktatási célnak megfelelően határozzák meg a szakkönyvből kötelezőnek vagy olvasmányi anyagként javasolt részeket.
Az egyes fejezeteket azok készítették el, akik az adott szakterület elméleti és gyakorlati kérdéseinek legjobb ismerői, ezért a szakkönyv elkészítésén sok szerző dolgozott. Érthetően - ez a körülmény megnehezítette a szerkesztési munkát. A szerzők és a szerkesztők tudatában vannak annak, hogy a szakkönyvet az oktatás gyakorlatában, a tanítás folyamatában kell próba alá vetni, hatása pedig mérhető lesz a kriminalisták felkészültségének növekedésén és a gyakorlati munka fejlődésén.
Várjuk a kriminalisták véleményét, javaslatait, amelyek elősegíthetnék a kriminalisztikai oktatás fejlődését - a kor követelményeinek megfelelően.

A szerkesztők Vissza