Kriminalisztikai szöveggyűjtemény

Előszó

Részlet a könyvből:

Az azonosítás

Az azonosítás elméleti alapjai
Az azonosítás megállapítása azt jelenti, hogy a nyomhagyó eszköz és a lefoglalt tárgy egy és ugyanaz, a körözött és előállított személy egy és ugyanaz, a magát XY irataival igazoló személy valóban azonos XY-nal.
Ellenkező esetben ki kell zárni az azonosságot, vagyis azt kell megállapítani, hogy a nyilvántartási adatai, személyleírása, nyomai, anyagi maradványai alapján keresett személy vagy tárgy és az ellenőrzött személy vagy tárgy nem azonosak.
Az azonosítás célja a keresett és ellenőrzendő tárgy vagy személy azonosságának megállapítása vagy kizárása. Az azonosítás során tehát nem két különböző tárgy vagy személy azonosságát állapítják meg. Két személy vagy két tárgy egymással nem lehet azonos - minden személy vagy tárgy önmagával azonos.
A tárgyak, személyek, jelenségek egyediek, minden részletükben nem ismétlődők, tulajdonságaik, ismérveik komplexuma csakis rájuk jellemzően sajátos. Az egyed általános és különös ismérvei szerint más tárgyakkal együtt különböző osztályok, alosztályok, csoportok tagja, s ugyanakkor rendelkezik olyan sajátságokkal is, amelyek csak reá vonatkoznak. Egy tárgy pl. általános ismérvei alapján besorolható a lőfegyverek osztályába, azon belül a marok-lőfegyverek alosztályába és továbbmenve a 7,62 mm. kaliberű pisztolyok csoportjába, azon belül pedig a TT pisztolyok alcsoportjába. Ugyanakkor ennek a tárgynak vannak olyan ismérvei is, amelyek összességükben csak reá jellemzőek. A tárgyak egyedisége kialakulásának végtelen lehetősége éppen az általános és különös sajátosságok, valamint ismérvek végtelen variációs lehetőségeiből adódik. Vissza