Kriminológiai tanulmányok 41.

Előszó

Mire ezt a kötetet az Olvasó a kezébe veszi, Magyarország már az Európai Unió tagja lesz. Sokan ünnepelnek mostanság nagy felhajtások közepette. Mások az eseményt a magyar történelem egyik fontos állomásának tekintik ugyan, azonban „csak" egy olyan határkőnek, amelyen átlépve korábban megkezdett munkánkat kell folytatnunk - legfeljebb egy kicsit jobban. Még jól emlékszem, amikor a rendszerváltás hajnalán egy intézeti értekezleten az intézet első igazgatója hangosan kifakadt: „Mit beszélnek »ezek« arról, hogy most majd Európába megyünk? Miért, eddig nem ott voltunk?" De, bizony, ott voltunk, vagyunk már hosszú évszázadok óta. S helyzetünk máról holnapra az uniós csatlakozástól nem fog megváltozni. Két kultúra határmezsgyéjén élünk a jövőben is. S még sokáig hordozzuk magunkban az elmúlt évszázadok tapasztalatait - keletieket és nyugatiakat, jókat és rosszakat egyaránt. Azt csak remélhetjük, hogy az Európa nyugati feléhez való csatlakozásunk erősíteni fogja bennünk azt, ami jó és hasznos, és megszabadít minket számos elvetendőtől. Legalábbis hosszabb távon. Merthogy annak prognosztizálásához, hogy az elkövetkező néhány évet ki hogyan fogja megélni (és túlélni), bizony nem tudományos előrejelzőre, hanem jósra lenne szükség. Ami biztos: sok minden meg fog változni, s rövid távon a nyertesek mellett egészen biztosan még az eddiginél is nagyobb számban lesznek a változásnak vesztesei. Vissza