Új Pedagógiai Szemle 2003. november

Fülszöveg

felnevelése nem lehetséges verbális pedagógiával. Felismertük - elsősorban nyugat-európai példák tanulmányozása alapján -, hogy az európai polgár érétkeinek átadása valójában olyan végtelenül egyszerű nevelési tartalmakkal indul, mint az óvodás gyerekek játék közbeni együttműködésének elősegítése, motiválásuk arra, hogy a környezetükről, a körülöttük lévő emberekről (óvónők, szülők) alkotott véleményüket egyszerű mondatokban ki tudják fejezni. Az érdekelt érvényesítő, véleményét bátran megfogalmazó polgár nevelésének elemi feltétele olyan óvodai, iskolai légkör teremtése, amely segíti, hogy a gyerkek az őket övező világról alkotott gondolataikat bátran megfogalmazzák. De megértettük azt is, hogy az európai polgárrá nevelést szolgálja, ha a cseperedő kisgyerek megtanulja, hogyan bánjon a környezettel, hogyan óvja a fákat, madarakat, s hogyan kezelje a tevékenysége közben keletkező hulladékokat. Mint ahogy az is világossá vált, hogy a másság elfogadása olyan szerepjátékokkal alapozható meg, amelyekben a hat-nyolc évesek eljátsszák egymás személyiségét, úgy, hogy elfogadják egymás másságát, és megértik azt, ha társuk valamiről mást gondol, másként érez.
Sorolhatnánk tovább azokat a magunktól felfedezett, valamint másoktól átvett módszereket, játékokat, szimulációs tréningeket, amelyek nagyon egyszerű eszközökkel, alapozzák meg sokak számára ma is jellemző kompetenciákat, értékeket. Lehet, hogy sokak számára ma is fejleszthetők a polgári lét gyakorlásához, a demokráciával való élni tudáshoz szükséges kompetenciák. Az európai kultúrán felnövők némi csalódottsággal kérdezhetik: akkor hát nem az európai kulturális örökség birtoklása tesz bennünket igazán európaivá?
Bizonyosan ez is nélkülözhetetlen, de korántsem az egyedüli feltétel. Ahhoz, hogy valaki tizenévesen vagy méginkább felnőttként megértse a kulturális hagyományrendszer mának szóló üzenetét, tudja, hogy a társadalmi kohézió megteremtésének elengedhetetlen feltétele a szegényebbek, a gyengébbek, a sérültek segítése, szüksége van arra, hogy kisgyermekkorában megtanulja a tolerancia alapjait, elsajátítsa az együttélés kultúráját, megtanulja, hogy saját önérvényesítésének ott vannak a határai, ahol még nem sérti társai automóniáját. Lehet, hogy az európai dimenzió egykori patetikus értelmezéséhez képest ez egy leegyszerűsített, ha úgy tetszik, elszegényített fogalmi keret. Ám a napjaink közéletében és magánvilágában zajló történéseket figyelve úgy tünik, nem is olyan egyszerű megtanulni mindazt, amit az európaiság kezdő leckéi közvetítenek a világra rácsodálkozó kisgyerekek számára. Vissza