| Előszó | 3 |
| Első könyv | |
| A lelki életre hasznos intelmek | |
| Krisztus követése s a világ hiúságainak megvetése | 7 |
| Az öntudat alázatossága | 9 |
| Az igaz tudomány | 11 |
| Meggondolva kell cselekednünk | 15 |
| A jó könyvek olvasása | 16 |
| A rendetlen indulatok | 17 |
| A hiú reménykedést és fölfuvalkodást kerülni kell | 18 |
| A nagy bizalmaskodás elkerülése | 19 |
| Az engedelmesség s magunk alárendelése | 20 |
| A hiábavaló beszéd elkerülése | 22 |
| A lelki béke és buzgóság megszerzése | 23 |
| A bajok s kellemetlenségek haszna | 26 |
| Szembeszállás a kisértésekkel | 27 |
| A vakmerő ítélet elkerülése | 31 |
| A szeretetből származó cselekedetek | 32 |
| Mások gyarlóságainak elviselése | 33 |
| A szerzetesi élet | 35 |
| A szentatyák példája | 37 |
| A jó szerzetesnek lelkigyakorlatai | 40 |
| A magányosság és hallgatás szeretése | 44 |
| A szívbeli töredelem | 48 |
| A földi élet nyomorúsága | 52 |
| Elmélkedés a halálról | 55 |
| Az ítélet s a bűnök büntetése | 60 |
| Egész életünk gyökeres megjavítása | 64 |
| Második könyv | |
| Buzdítások lelki életre | |
| A lelki élet | 71 |
| Az alázatosság | 76 |
| A jó békességes ember | 77 |
| Szivünk tisztasága és szándékunk egyszerűsége | 79 |
| Saját magunk megfigyelése | 80 |
| A jó lelkiismeret öröme | 82 |
| Jézus szeretése mindenek felett | 85 |
| Jézus barátsága | 86 |
| A vigasztalás teljes hiánya | 89 |
| Hálaadás az isteni kegyelemért | 94 |
| Jézus keresztjét kevesen szeretik | 97 |
| A szent kereszt királyi útja | 100 |
| Harmadik könyv | |
| A lelki vigasztalásról | |
| Krisztus belső szava a hűséges lélekhez | 108 |
| Az igazság hangos szó nélkül beszél a lélekhez | 109 |
| Alázattal kell hallgatni Isten igéjét, melyet sokan nem vesznek lelkükre | 111 |
| Alázatosságban és igazságban járjunk Isten előtt | 115 |
| Az isteni szeretetnek csodálatos ereje | 117 |
| Az igaz szeretet próbája | 121 |
| A kegyelmet az alázatosság oltalma alá kell rejteni | 124 |
| Isten színe elött kevésre tartsuk magunkat | 128 |
| Mindent Istenre kell visszavinnünk mint végső célra | 129 |
| A világot megvetve gyönyörűség szolgálni Istent | 131 |
| A szív vágyait meg kell vizsgálnunk és mérsékelnünk | 134 |
| Tanítás a béketűrésről s a rossz indulatok ellen való küzdelem | 136 |
| Az alázatosság engedelmesség Jézus Krisztus példája szerint | 138 |
| Isten rejtett itéleteinek megfontolása, nehogy a jóban elbizakodjunk | 140 |
| Miképen viselkedjünk kivánságainkkal szemben s hogyan szóljunk róluk? | 142 |
| Az igazi vigasztalást egyedül Istenben kell keresnünk | 145 |
| Bizzuk Istenre gondjainkat | 146 |
| A földi élet bajainak békességes elviselése Krisztus példája szerint | 148 |
| A méltatlanságok elviselése, s az igazán béketűrő ember | 150 |
| Gyarlóságunk bevallása s az életnek nyomorúsága | 152 |
| Mindenekfölött Istenben kell megnyugodnunk | 155 |
| Emlékezés Isten sokszoros jótéteményeire | 159 |
| A lelki békét négy dolog szerzi meg | 162 |
| Mások életét nem kell kiváncsian kutatnunk | 165 |
| Lelkünk állandó békessége és előmenetelünk a jóban | 166 |
| A földiektől ment a lélek magasztossága, melyet nem a tanulás, hanem a buzgó imádság érdemel ki | 168 |
| A magunk szeretete leginkább visszatart minket a legfőbb jótól | 170 |
| A megszóló nyelvek ellen | 173 |
| A lelki baj idején miként kell Istent segítségül hivnunk és áldanunk? | 174 |
| Az isteni segítségért való könyörgés és a kegyelem visszaszerzésének reménysége? | 175 |
| Minden teremtményről le kell mondanunk, hogy a Teremtőt megtaláljuk | 179 |
| A magunk megtagadása és minden kivánság elhagyása | 182 |
| Szivünk állhatatlansága és végső szándékunknak Istenre való irányítása | 184 |
| Istennek mindenekfölött való szeretete | 185 |
| A földi életben nincs biztonság a kisértetek ellen | 187 |
| Az emberek itélete fölületes | 189 |
| A szív fölszabadulásának útja: a magáról való teljes és tökéletes megfeledkezés | 191 |
| Külső dolgainkat jó rendben tartsuk és veszélyekben Istenhez meneküljünk | 193 |
| Dolgainkban nem szabad türelemetlenkednünk | 194 |
| Semmi jót sem mondhat az ember magáénak s nincs mivel dicsekednie | 196 |
| Minden világi tisztességet meg kell vetni | 199 |
| Békességünket ne keressük az emberekben | 200 |
| A világi tudomány hiábavalósága | 201 |
| Külső dolgokkal nem kell fogalkozni | 204 |
| Nem kell hinni mindenkinek s a nyelv könnyű botlása | 205 |
| Ha rágalmak érnek, bizakodjunk Istenben | 208 |
| Az örök élet bármely nagy szenvedését el kell viselnünk | 212 |
| Az örökkévalóság nappala s a földi élet nyomorúsága | 214 |
| Vágyódás az örök élet után s a küzdők nagy jutalma | 218 |
| A levert ember ajánlja magát Istennek | 223 |
| Kicsiny dolgokban buzgolkodjunk ha nagyokra gyengék vagyunk | 227 |
| Magunkat ne vigasztalásra, hanem büntetésre tartsuk méltónak | 228 |
| Isten kegyelmében nem részesül, ki a földieket hajszolja | 231 |
| A természet és kegyelem különböző módon érinti lelkünket | 233 |
| A természet romlottsága s a kegyelem ereje | 238 |
| Magunkat meg kell tagadnunk s Krisztust a kereszt viselése által követnünk | 242 |
| Nem szabad nagyon kislelkünek lennünk, ha némi bajba estünk | 245 |
| A mélységes dolgokat és Istennek elrejtett itéleteit nem kell feszegetnünk | 248 |
| Istenbe vessük minden reménységünket és bizodalmunkat | 254 |
| Negyedik könyv | |
| Az Oltáriszentségről. Jámbor buzdítás a szent áldozásra | |
| Mily nagy tisztelettel kell Krisztust magunkhoz vennünk | 257 |
| Az OItáriszentségben Istennek nagy jósága és szeretete nyilatkozik meg az emberek iránt | 265 |
| A gyakori áldozás haszna | 269 |
| Aki áhítattal áldozik, sok jóban részesül | 272 |
| Az Oltáriszentség méltósága s a papi hivatás | 276 |
| Előkészület a szent áldozáshoz | 278 |
| Lelkiismeretünk megvizsgálása és a javulás megfogadása | 279 |
| Krisztus keresztáldozata s magunk feláldozása | 283 |
| Magunkat s mindenünket ajánljuk föl Istennek és imádkozzunk mindenkiért | 284 |
| A sz. áldozást nem szabad könnyelműen elhanyagolni | 288 |
| Krisztus teste s a Szentírás két főszükséglete a hívő léleknek | 292 |
| Az áldozónak nagy szorgalommal kell Krisztus vételére készülnie | 297 |
| A jámbor léleknek egész szívvel vágyódnia kell, hogy Krisztussal az Oltáriszentségben egyesüljön | 299 |
| A buzgó lelkek lángoló szívvel vágyódnak Krisztus teste után | 302 |
| Az ájtatosság kegyelmét alázatosság és önmegtagadás szerzi meg | 304 |
| Szükségeinket tárjuk föl Krisztus előtt s kérjük kegyelmét | 306 |
| Krisztus vételéhez lángoló szeretettel és nagy vágyódással kell járulnunk | 308 |
| Az Oltáriszentséget nem szabad kiváncsian fürkésznünk, hanem mint Krisztus alázatos követői érzékeinket rendeljük alá hitünknek | 311 |
Folytatás Microsoft-tal