Krisztus követségében (dedikált példány)

Fülszöveg

Szokásunkká lett, hogy szegénységünket és sebeinket mutogatjuk a nagyvilágnak, segítséget várva. Hálásak vagyunk minden anyagi és erkölcsi segítségért, de legyünk tudatában annak, hogy bajainkat csak mi oldhatjuk meg, amint azt népünk évszázadokon át közös összefogással tette. Megmaradásunkért körömszakadtáig küzdünk. Az erdélyi szászság tragédiája hangosan kiáltó, intő példa. Megmaradásunkért küzdenek történelmi egyházaink, közéleti embereink, írnak róla az újságok, tárgyalják különböző konferenciákon, ezt szolgálja az egyesületek és alapítványok sokasága, sokat várunk a gazdasági talpra állástól. Ezeket nem becsülöm le. De tudnunk kell, hogy népünk jövőjét nem ezek biztosítják, hanem a keresztény családok! S ezt szeretném sokszorosan aláhúzni! Nem azon fog múlni, hogy falvaink nevét hány nyelven írjuk ki, s hogy szülőföldünket írásban is Erdélynek nevezhetjük-e, hanem hogy lesznek-e keresztény családjaink. Rómában az egyik milánói segédpüspök mondta nekünk: keresztény családnak... Tovább

Fülszöveg

Szokásunkká lett, hogy szegénységünket és sebeinket mutogatjuk a nagyvilágnak, segítséget várva. Hálásak vagyunk minden anyagi és erkölcsi segítségért, de legyünk tudatában annak, hogy bajainkat csak mi oldhatjuk meg, amint azt népünk évszázadokon át közös összefogással tette. Megmaradásunkért körömszakadtáig küzdünk. Az erdélyi szászság tragédiája hangosan kiáltó, intő példa. Megmaradásunkért küzdenek történelmi egyházaink, közéleti embereink, írnak róla az újságok, tárgyalják különböző konferenciákon, ezt szolgálja az egyesületek és alapítványok sokasága, sokat várunk a gazdasági talpra állástól. Ezeket nem becsülöm le. De tudnunk kell, hogy népünk jövőjét nem ezek biztosítják, hanem a keresztény családok! S ezt szeretném sokszorosan aláhúzni! Nem azon fog múlni, hogy falvaink nevét hány nyelven írjuk ki, s hogy szülőföldünket írásban is Erdélynek nevezhetjük-e, hanem hogy lesznek-e keresztény családjaink. Rómában az egyik milánói segédpüspök mondta nekünk: keresztény családnak azt tarjuk, ahol legalább három gyermek van. A falvainkat, városainkat jelző táblára felírva inkább Jeremiás próféta szavait szeretném látni, aki a Babilonba hurcoltakat levelével erősíti és vigasztalja. A mi sorsunk is 70 valahány éve, ha nem is azonos, de hasonló az akkori zsidó nép sorsához: „ Vegyetek magatoknak feleséget, hogy fiúk és lányok szülessenek; fiaitokat házasítsátok meg lányaitokat adjátok férjhez hogy ők is fiúknak és lányoknak adjanak életet: nektek ugyanis sokasodnotok kell ott, nem pedig kevesebbednetek!" (Jer 29, 6)
Csak annyit változtatnék: „Nektek ugyanis sokasodnotok kell itt, nem pedig kevesebbednetek!" Vissza