Krisztus, országolj!

Előszó

A régi bevált úton haladunk, amikor az idén is megjelentetjük a munkatervünk célkitűzésének megfelelő műsorfüzetet. Kísérje végig ez a költői termés a munkaév világnézeti előadásait és általában a kultúrestéinket, ünnepségeinket.
Az utóbbi évek során sok helyről kaptunk megfigyeléseket a műsorfüzetekkel kapcsolatban. Számunkra biztatást jelentettek ezek a tapasztalati megfigyelések. Jól esett hallanunk, mint mélyítik el a hallgatók érzés- és gondolatvilágában a katolikus költők alkotásai a magyar katolicizmus elé kitűzött célokat. De ezenfelül emeltük a mi közönségünk ízlését és erősítettük ezzel is a lelkiségét. Elvontuk a felületes, sokszor csak frázisoktól kongó költészettől. Fölébresztettük az érdeklődést a mi költőink iránt, amely utat a katolikus nagyközönség elől is eltorlaszolták a divatos áramlatok és részünkről az ismert nemtörődömség.
Az idei műsorfüzetünknek, mint a munkatervünknek is központi gondolata: Krisztus a Főpap, Tanító és Törvényhozó. Krisztus Királyt kísérik alázattal és szárnyaló hódolattal költőink alkotásai.
Teljességre nem törekedhettünk, amit eléggé megmagyaráznak a mostani súlyos papírínség és nyomdai viszonyok.
Mélységes hála tölt el az isteni Gondviselés iránt, hogy még mindig lehetővé tette kiadványaink megjelentetését. Bármilyen sűrű sötétség is kavarog még előttünk, tudjuk, hogy nem végeztünk hiábavaló munkát. Azon a roppant nagy hídon dolgoztunk és dolgozunk mindnyájan, amelyik át fog vezetni a világtörténelem legmélyebb és legsötétebb szakadékán az imáinkkal esengett jövőbe.
1944. Szent Kereszt Felmagasztalása ünnepén.
Mihalovics Zsigmond. Vissza