Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5.

Előszó

A Kriza János Néprajzi Társaság 5. Évkönyvében olyan dolgozatokat teszünk közzé, melyek új adatokkal, szempontokkal gyarapítják a moldvai csángók népi kultúrájával kapcsolatos ismereteinket. A magyar nyelvterület keleti peremvidékén élő csángók archaikus elemekben gazdag kultúrája viszonylag már korán felkeltette a kutatók figyelmét. Éppen ezért a moldvai magyarok településtörténetével, régies nyelvjárásaival, jellegzetes népi építészetével, lakás- és textilkultúrájával, viseletével, népzenéjével, népköltészetével és gazdálkodásával már nagyon sokan foglalkoztak. Átfogó és csoportos nyelvjárási, népzenei, népköltészeti és etnográfiai kutatásukra első ízben csak az 1950-es években nyílt lehetőség. Mivel a romániai totalitárius hatalom minden eszközzel a régió etnikai homogenizációjára törekedett, az 1989-es fordulatot megelőző évtizedekben a csángó falvakban tudatosan ellehetetlenítette és megakadályozta a néprajzi kutatómunkát.
Társaságunk tagjai, a kolozsvári Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének oktatói 1991-től a magyar-néprajz szakos egyetemi hallgatókkal együtt újabb kutatásokat kezdeményeztek a moldvai csángó falvakban. A kolozsvári munkacsoport gyűjtőmunkájába bekapcsolódtak a budapesti meg a debreceni néprajzi tanszékek tanárai és egyetemistái. Már terepkutatásaink kezdetén a kevésbé kutatott témák felé fordultunk: pl. népi vallásosság; a család- és társadalomszerkezet dinamikája; morális és jogi értékrendszer; a történeti, etnikai és nemzeti tudat változásai; gazdasági, nyelvi, felekezeti és kulturális adaptálódás; populáris kultúra és azonosságtudat kapcsolata; akkulturáció, nyelv- és identitásváltás; integráció. Vissza