Krónika Dózsa György tetteiről (dedikált példány)

Fülszöveg

A legendás hírű parasztvezér alakja a születésétől eltelt félezred év alatt sem halványult el. E könyv írója Dózsa portréjának megrajzolására nem vállalkozik, úgy vél: "ez a költők feladata"; a fellelhető adatok alapján rajzol hiteles képet a Mohács előtti Magyarországról, a parasztháború eseményeiről. Dózsa tetteiből következtet "intézkedéseire, elgondolásaira, terveire és céljaira. Azok pedig ezt a székely lófő kurtanemest, ezt az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért kitüntetett határőr katonatisztet, a magyar jobbágyság vezérét történelmünk kiváló alakjának mutatják. Három és fél kurta hónapra fordult rá a történelem reflektorfénye; rövid idő, pillanatánál is kevesebb, mégis sokan belevakulnak. Dózsát nem vakította el ez a fény és a pápa által adott, majd a nép által megerősített hatalom. Nem kergetett fantomokat. Nem volt megszállott..." Ilyennek látja és ilyennek láttatja Dózsát e könyv lapjain az író, s ezzel a minden pátoszt, minden idealizálást kerülő ábrázolásmóddal hozza őt közel a ma emberéhez.
Nemeskürty István nem első ízben adja tanújelét annak a kivételes képességének, hogy egy elmúlt kor eseményeit sajátos közvetlenséggel eleveníti fel, szinte bevezeti az olvasót írói alkotóműhelyébe.
Nemeskürty István, az irodalomtudományok doktora (1925. Budapest) magyar-olasz szakos középiskolai tanár, 1959 óta a Budapesti Filmstúdió dramaturgiájának, illetve a MAFILM IV. Játékfilm-stúdiójának vezetője. A régi magyar irodalom kutatójaként a XVI. századi magyar történelem jelentős korszakait ismerteti történelmi tanulmányaiban: Bornemissza Péter az ember és az író, 1959; A magyar széppróza születése, 1963; Ez történt Mohács után, 1966. 1947 óta jelennek meg filmkritikái; a filmművészet és a filmtörténet témaköréből több könyve jelent meg: A mozgóképtől a filmművészetig, 1961; A meseautó utasai, 1965; A magyar film története, 1965; (a Corvina Kiadó publikálta angol nyelven, 1968, Moszkvában orosz nyelven is megjelent, 1969); A filmművészet nagykorúsága, 1966. Vissza