Krúdy világa

Előszó

Voltak-e már úgy, hogy egy nemes irodalmi alapanyagokból készült könyvet kézbe véve, először mégis a szép, színvonalas illusztrációkon akadt meg a szemük? Legtöbben talán azonnal rávágnánk: hát persze hogy volt ilyen, főleg gyermek- és ifjúkoromban. Nos, kedves olvasó, ilyen nemcsak gyermek- vagy ifjúkorában fordulhat elő, hiszen bőven hozhatunk olyan példákat, amikor egymást erősíti az irodalmi és az illusztrációs anyag, s elsőként a képi világ ragadja magával az embert. E sorok írója például Ovidius Átváltozások a mű grandiózus műve olvasásához lendületet Pablo Picasso rajzaitól kapott, de ugyanerre ösztönözték Borsos Miklós rajzai Babits Mihály Erato-fordításainál. Ezek természetesen csak villanások, s a példák tömegét hozhatnánk pozitív és sajnos negatív irányból is. A jó illusztráció vagy éppen a mű inspirációja alapján készült rajz, mű (még ha nem is kötődik szorosan az adott irodalmi alapanyag cselekményéhez) összetettebbé, a szó szoros értelmében látványosabbá teheti, erősítheti élményeinket, melyek az olvasás során érnek bennünket. A jó illusztráció nemhogy megköti fantáziánkat, hanem éppen meglódítja azt, elindulhat vizuális kalandozásunk is a fantázia, a láttatás végtelen óceánján...
Az előző mondatok e kiadvány kapcsán juthatnak eszünkbe. Meggyőződésünk, hogy olyan kötetet tart kezében az olvasó, ahol kivételes a találkozás az irodalmi mű szerzője és rajzolója, illusztrátora között! Zórád Emő ugyanis olyan eszményekkel átitatva élte le eddigi sok évtizedes életét, amely nagyon is közel állt Krúdy Gyula világához. Már kora ifjúságától fogva 1 érdeklődő, elmélyült olvasója volt Krúdynak, s máig is I őrzi annak személyes élményét, hogy 1932-ben ott ült a tabáni Mélypincében, Krúdy közelében... Vissza