Jezsuiták, nyárspolgárok, bolsevikik

Előszó

Az olvasók általában nem szeretik a gazdátlan írásokat; azokat, amelyek alatt vagy előtt nem találnak nevet, vagy a név: nem jelent számukra semmit, mert nem tudják, ki van mögötte. Azok az olvasók, akik még nem ismerik ennek a regénynek szerzőjét, tudják meg, hogy Kühnelt-Leddihn Erik: mindössze huszonhét éves, mögötte Moszkvától Londonig és az Északi Foktól Krétáig ott van egész Európa, mégpedig nemcsak riporteri stílusú átrohanásban, hanem úgy, hogy mindenütt nagyjából jó félévet lakott, illetőleg állandóan lakik, mert hiszen két héttel ezelőtt Londonból kap tőle levelet a kiadója, tegnap pedig Krétából; abban az időben, amikor körülbelül három évet töltött Magyarországon, hol Szófiában tűnt el néhány hétre, hol Berlinben s innét ment Moszkvába is, ahol hónapokig élt s azzal őrjítette meg a Cseka embereit, akik állandóan a sarkában voltak, hogy az angol turistákkal angolul, a német mérnökökkel németül, a franciákkal franciául beszélt, ami csak hagyján, - de a magyarokkal magyarul tárgyalt, a zsidókkal jiddisül és a Moszkvában székelő kommunista Keletázsiai Akadémia japán hallgatóival japánul. Ha az ember elhiszi róla, hogy huszonhétéves korára európai hírű újságíró, saját stílust és technikát teremtett író, akkor az sem kerül nehézségbe, hogy ne csodálkozzék rajta, hány nyelvet tud s ne kérdezzen a minisztérium után, amely ilyen csodálatos nyelv-, táj- és embereket bíró képességeket adott neki... Vissza