Fülszöveg
Hite alapján senki nem ítélhető meg. Erre bólogatunk. De mi következik aztán? Tapintatos némaság, mintha csak titkot sejtenénk? Vagy dünnyögve kipróbált vádak, résnyire szűkített szemek; gyanakvás? Vagy kocsmai átkozódás, ujjal mutogatás; gyűlölet? Mindez megfér az első mondat közelében. Olyan tágas és oly elegánsan megengedő, hogy könnyen kihullhat belőle még saját jelentése is. Valahogy tehát le kell zárni ezt a mondatot, hajlítani belőle négyzetet, kört, bármit, ami körülkeríteni a benne lévő türelmet.
Sok helyről ismerős a módszer: felvenni a szálat, végiggondolni a mondat tartalmát, különös gonddal elemezni az ellenkezőjét, beszélni, beszélni, hogy megjelenhessen a tárgy és körülötte az összes indulat. Ha így teszünk, akkor egyszercsak a sok beszéd jelenteni kezd valamit, amiről addig nem is volt szó, és talán nem is kell, hogy szó legyen.
Minél állhatatosabbak vagyunk a kérdezésben, annál valószínűbb, hogy képesek leszünk megadni a "Hite alapján senki nem ítélhető meg" tétel...
Tovább
Fülszöveg
Hite alapján senki nem ítélhető meg. Erre bólogatunk. De mi következik aztán? Tapintatos némaság, mintha csak titkot sejtenénk? Vagy dünnyögve kipróbált vádak, résnyire szűkített szemek; gyanakvás? Vagy kocsmai átkozódás, ujjal mutogatás; gyűlölet? Mindez megfér az első mondat közelében. Olyan tágas és oly elegánsan megengedő, hogy könnyen kihullhat belőle még saját jelentése is. Valahogy tehát le kell zárni ezt a mondatot, hajlítani belőle négyzetet, kört, bármit, ami körülkeríteni a benne lévő türelmet.
Sok helyről ismerős a módszer: felvenni a szálat, végiggondolni a mondat tartalmát, különös gonddal elemezni az ellenkezőjét, beszélni, beszélni, hogy megjelenhessen a tárgy és körülötte az összes indulat. Ha így teszünk, akkor egyszercsak a sok beszéd jelenteni kezd valamit, amiről addig nem is volt szó, és talán nem is kell, hogy szó legyen.
Minél állhatatosabbak vagyunk a kérdezésben, annál valószínűbb, hogy képesek leszünk megadni a "Hite alapján senki nem ítélhető meg" tétel jelentését. Ha gondosan nyitjuk szét ezt a mondatot, akkor talán körülzárhatjuk vele azt, amikre nagyvonalúan utal: a türelmet.
Egy parabola kívánkozna ide a belső borítóra. Éles ésszel kigondolt történet, mely bátran lenne ártatlan, szép és szentimentális. Ám hiába igyekeztem, képzeletemben Bölcs Náthán meséjénél nem találtam szövevényesebbet. Gondoljunk hát a gyűrűkre.
Vissza