Hermeneutikai szakadékok

Fülszöveg

Az irodalom- vagy, még ódonabb csengésű szóval: szellemtudományok legitimitását az utóbbi évtizedekben különféle, egymástól időnként egészen eltérő és egymástól távoli szinteken ható kihívások érték, és úgy tűnik, egy ideje a szakma megpróbál számot is vetni evvel a fejleménnyel. Sokan rámutattak már arra, hogy a ma kérdésesnek tűnő előfeltevések némelyike szűkösnek láttathatja az irodalmár tevékenységi körét Legelső helyen az irodalom értelmezte, azaz - tág értelemben - hermeneutikai megközelítése kerülhet gyanúba, amennyiben hajlamos megfeledkezni a szelleminek nevezett folyamatok materiális feltételezettségéről, nem kérdez rá egyáltalán a jelentés vagy értelem közvetíthetőségének lehetőségére, illetve sokszor ignorálja a világ olyan aspektusait, amelyek nem a jelentés vagy értelem, illetve az értelmezés útján tárják fel magukat. Ami értelemnélküli, az nem „Dasein"-ként létezik, olvasható a Lét és idő 32. paragrafusában, sőt még a „lét értelme" mint a létező „alapja" is „csak értelemként válik megközelíthetővé, még ha ez maga az értelmetlenség szakadéka is".
De vajon tényleg ennyire szűkösek-e ezek a keretek, illetve lehetségese kritikai módon túljutni rajtuk? A kötetben összegyűjtött tanulmányok erre a kérdésre keresik a választ, amikor az értelmezés „nem-hermeneutikai" fogalmának, illetve az újabb kultúra- és médiaelméletekben kidolgozott alternatíváinak lehetőségeit és korlátait kutatják, illetve azt firtatják, hogy miként boldogul az értelmezés, valamint az értelmezés elméletének diskurzusa olyan hermeneutikai szakadékokkal, mint az ellenőrizhetetlen és behatárolhatatlan szövegiség, a műalkotás és a nyelv „materialitása" vagy éppen a nyelv nem-materiális képisége. Vissza