Fábry Zoltán pályakezdése

Előszó

Ma már szinte közhelyként hat annak a megállapításnak az ismételgetése és újrafogalmazása, hogy Fábry Zoltán a csehszlovákiai magyar irodalom legnagyobb íróegyénisége. Bár ő maga több alkalommal is tiltakozva hárította el az ilyen minősítést és értékelést („... Kritikus és publicista nem lehet egy irodalom organikus summája. Kritikus nem reprezentálhat irodalmat, ez a szépirodalom dolga és küldetése"), tény, hogy az ő sokrétű irodalmi munkássága váltotta ki a legnagyobb visszhangot, s a csehszlovákiai magyar irodalom is vele, általa vált a magyar nyelvterületen ismertté.
Öt évtizednyi esszéírói, kritikai és publicistái tevékenysége, amely később sajátos műfajában, az antifasizmusban csúcsosodott ki, az író halálával lezárt életművé vált, de hatása, ösztönző ereje talán minden eddiginél elevenebb. írásainak különböző válogatott kötetekben elhelyezett újabb kiadásai, s az író munkásságáról azóta megjelent értékelések, tanulmányok és visszaemlékezések nem egyszer újabb szempontokra vagy összefüggésekre hívják fel az irodalomtörténészek s az olvasók figyelmét. Ugyancsak új adalékokkal szolgál Fábry levelezése. Ebből egészségi állapotáról, anyagi helyzetéről csakúgy tudomást szerezhetünk, mint írásai keletkezésének körülményeiről, az egyes lapokhoz fűződő viszonyáról, írótársaival és barátaival való kapcsolatáról.
Munkánkban Fábry 1925-ig terjedő pályakezdő korszakának vizsgálatát tűztük ki célul. E korszakra különösen érvényes Féja Géza megállapítása: „Műveinek értékelése immár elismerő ugyan, de felszínes és szólamszerű." Vissza