Különbség 2010. április

Előszó

Részlet a kötetből:

"Putnam A „jelentés" jelentése című írása Kripke Megnevezés és szükségszerűsége mellett talán a legfontosabb dokumentuma annak az 1970-es években lezajlott nyelvfilozófiai fordulatnak, amelynek eredményeképpen a jelentés addig dominánsnak számító, Frege és Carnap nevéhez köthető elméletét, egy új szemantikai felfogás váltotta fel. E felfogást számos névvel illették a szerint, hogy mely jellemvonását kívánták hangsúlyozni: a referencia kauzális elmélete, a direkt referencia elmélete, szemantikai externalizmus, anti-deskriptivizmus, inillianizmus stb. A fordulat következményei messze túlmutatnak a nyelvfilozófia területén, hatása jóformán az analitikus filozófia egészére kiterjed, ezen belül is különösen a metafizika, az episztemológia, az elmefilozófia és a tudományfilozófia diszciplínáira. A következő néhány oldalon röviden ismertetni szeretném Putnam tanulmányának főbb téziseit, valamint jelezni Putnam filozófiáján belüli és azon kívüli hatásának néhány irányvonalát.

A jelentés hagyományos fregei elmélete szerint egy kifejezés két szemantikai értékkel, jelentéssel és jelölettel (carnapi terminológiában intenzióval és extenzióval) rendelkezik. A fregei jelentés sokféle szerepet tölt be az elméleten belül: meghatározza egy kifejezés jelöletét, ismerete biztosítja egy kifejezés kompetens használatát, hozzájárul a kifejezést tartalmazó mondat kognitív tartalmához stb. Bár a jelentések Frege szerint absztrakt, objektív entitások, egy kifejezés és a jelentése közötti kapcsolat mégis valamiféle individuális mentális aktusnak köszönhető, következésképp ugyanazon mentális állapotban lévő nyelvhasználók ugyanazon jelentést társítják egy adott kifejezéshez. Úgy tűnik tehát, hogy a fregei elmélet elkötelezi magát azon feltevés mellett, hogy egy kifejezéshez társított jelentés a kifejezést használó szubjektum belső mentális állapotának függvénye, másrészt amellett, hogy egy kifejezés jelölete a jelentés függvénye. Vissza