Kultúra

Előszó

"Tenyeremre tettem a lelkem: Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!" - írta József Attila.
Ilyen jóleső érzés külföldi vendéget végigkísérni egy magyar múzeumon, megmutatni a budai várat, elmenni vele egy koncertre.
József Attila tenyerébe tette lelkét, de nem értették meg igazán. De amit mi kínálunk, azt értik már, annak sokan örülnek. Így boldogan nyugtázunk minden külföldi sikert, a legkisebb galériában való bemutatkozástól a filmfesztiválok díjesőin át a Nobel díjig.
Tudjuk és öntudatosan vállaljuk, hogy a magyar kultúra sokszínű, értékes, nagy hagyományokkal telített, mégis mindig megújulásra képes, megállja a helyét mindenütt a világban. Ezt a kultúrát az Európai Unióban semmilyen mércéhez nem kell igazítani, nem kell Eu-konformmá tenni, hiszen az a legfőbb értéke, aranyfedezete, hogy sajátosan magyar, azonos önmagával. Erre kíváncsiak a tágabb európai családban, és már csak egy évet kell várni, hogy a régi álom megvalósuljon, és az egykori irigyelt "Nyugat", mint nosztalgia-fogalom múlttá váljék, akárcsak az olyan címszavak, mint a disszidens, a stencilgép vagy a szocialista útlevél.
Olyan művészekről, együttesekről olvashatunk az itt következő lapokon, akikre nem csak mi vagyunk büszkék. A "Nyugat" is elismerte őket. Lehettek volna sokkal többen is, de hatvannégy oldalra most ennyien fértek el. Ők a mi szellemi nagyköveteink. Vissza