Kulturális átöltözés

Fülszöveg

András Edit művészettörténész és műkritikus az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete tudományos főmunkatársa. Számos kortárs művészeti tanulmányt, kritikát publikált magyar és külföldi szakfolyóiratokban, katalógusokban és tanulmánykötetekben. A posztszocialista régió kortárs művészetével és elméletével foglalkozó, az átmenetre fókuszáló írásait több nyelvre lefordították. 2001-ben jelent meg Kötéltánc. Tanulmányok az ezredvég amerikai művészetéről című tanulmánykötete az Új Művészet Kiadónál. Tevékenységéért 2000-ben Németh Lajos-díjat kapott. 2008-ban elnyerte az AICA (Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége) magyar tagozata műkritikai díját angolul publikált s jelen kötetben magyarul olvasható A szocialista múlt kollektív emlékezete és traumája című írásáért.
A rendszerváltozás óta eltelt időszak, a közelmúlt hazai és kelet-európai művészeti folyamataival számot vetni nem mindennapi feladat, hiszen nincs meg hozzá a megnyugtató történeti távlat, amely az idő múltával szerkezetet ad az eseményeknek, összefüggésbe helyezi a különböző jelenségeket. A szóba kerülő személyek is zömmel köztünk vannak, a személyes érintettségek és érzékenységek finom hálózata ezért rendkívüli körültekintést igényel.
Mégis nincs érdekfeszítőbb művészettörténeti feladat annál, mint amikor valaki előremerészkedik, és mások által járatlan terepre érve újszerű gondolatokra és felvetésekre nyitottan, a kanonizálatlan értékekre érzékenyen lát munkához.
András Edit elméleti és kritikai tevékenysége az utóbbi években a felbomlott keleti blokk posztszocialista művészetére fókuszált. Írásai a változások természetrajzát adják, a változás különböző aspektusait járják körül. Ezekből a „nézőpont-szeletekből" összeállítható a teljes panoráma.
Ahhoz, hogy a hazai, és általában a posztszocialista országok művészete élő nemzetközi közegre találjon, a művészeknek és a kritikusoknak, művészettörténészeknek is egyszerre kétfelé kell figyelniük: „kifelé", a globális színtéren zajló folyamatokra és „befelé", a lokális szcéna jelenségeire. András Edit írásainak jellemzője, hogy bennük e folytonos és következetes „kétfelé figyelés" eredményei érhetők tetten. Ezen a horizonton megférnek egymással a különböző nézőpontok és kontextusok, melyek nincsenek „kijátszva" egymás ellen, hanem erősítik, magyarázzák egymást.
Az elméleti problémákat esettanulmányok viszik művészet-közeibe, melyek módszertani szempontból is például szolgálhatnak teória és praxis összeegyeztethetőségére.
A kötet nemcsak a gyakorló szakmabeliek olvasmánya lehet, hanem a művészeti pályára készülők számára is segítséget nyújthat a tájékozódásban, a kortárs művészeti diskurzus természetének megértésében." Andrási Gábor Vissza