Kultúrtáj-történeti táj-műemlékvédelem

Előszó

Részlet a könyvből:

Göncz Árpád köztársasági elnök köszöntője
Kedves Barátaim!
Nagyon szívem szerint való ez a mostani értekezlet. Néha végigmegyek Magyarországon és kétségbe esem. kétségbe esem, mert ez olyan szép ország volna. Azt hiszem a témakör, amiről Önök beszélni fognak az kifejezetten a kis országok problémája. Az USA, a Szahara, a brazíliai őserdők bontatlan természeti tájakkal bírnak és attól viszonylag élesen elkülönülnek kis tájak, amelyeken rajta van az emberi kéz nyoma. Egy akkora ország mint Magyarország szinte egészében kultúrtájnak tekinthető, bár, ha akarom a felszín tagoltsága, változatossága következtében szét tudom választani kisebb kultúrtájakra is. Ha akarom, kezdhetem a Káli medencével, amely picike természeti táj, ugyanakkor néprajzi értékeinél fogva és a kicsi városok okán, az ország egyetlen, azt hiszem többszáz éves parasztházánál fogva felöleli egymagában is mind a három pontot, amelyet az előbb definiáltak. Bajban lennék ha Magyarországon a kultúrtájakat el kellene választanom, és a kultúrtájakon belül el kéne választanom a valóban műemlék értékű, vagy az éppen emberi alkotásként a tájba illeszkedő építményeket egymástól. Még akkor is bajban lennék, ha Budapestet külön ként választanom, mert a főváros már egy műemlék-együttes a maga 19. században gyakorolt, eklektikus építészetével, amit ebbe a viszonylagos tisztaságban azt hiszem már a világon nagyon kevés helyen lehet találni. Talán Bécsben. Vissza