Külváros

Előszó

Mikor ez a kis könyv az Erdélyi Enciklopédia kiadásában először forgalomba került, azt hittem, hogy a kitűzött célt hamar elérem vele s utána beteljesülhet rajta is a halandók szomorú, de elkerülhetetlen sorsa. Most mégis sajnálattal kell látnom, hogy szinte-szinte túléli önmagát, korántsem irodalmi értékeinél fogva, hanem mert nem sikerült célhoz jutni vele. Pedig csak annyit kívántam elérni, hogy bizonyos fokú megértéssel bánjanak a külvárosok társadalmi igényeivel, mert a többit majd elvégzi maga a külváros. Törekvésem akkoriban nem látszott túl merésznek, hiszen 1939 tavasza zsendült, alig másfél évvel a Vásárhelyi Találkozó után. Az erdélyi magyarság akkori hivatalos írástudói azt hirdették, hogy a nemzeti elnyomatás közelebb hozta egymáshoz a társadalmi osztályokat, főként pedig közelebb hozta a középosztályt a nép alsóbb rétegeihez. Ennek az osztálynak fiatal szellemi képviselői különösképen arról beszéltek és írtak, hogy új alapokra kell rakni az erdélyi magyarság társadalmi életét. Ha nem is túlságos nagy megerőltetéssel, de meglehetős kitartással igyekeztek a parasztsághoz vezető úton járni, helyesebben, a kisgazda-tömegek megszervezésén fáradoztak. a teljesen nincstelen paraszttömegekről kevés szó esett közöttük, ellenben megkülönböztető érdeklődést tanusítottak a külvárosi magyarság sorsa iránt. Más szóval, a magyar ipari munkásságot is a Népközösség társadalmi keretei közé hívogatták... Vissza