Élő adás

Fülszöveg

A mű a fontos, nem az alkotó személye. Ez így igaz. Ám az is igaz, hogy ha valamennyire megismerjük a művet létrehozó embert, közelebb kerülhetünk az alkotáshoz. A kötet 30 beszélgetése ez utóbbihoz segíti az olvasót. Egy születésnap, egy új kötet megjelenése, egy színházi bemutató, egy fontos évforduló, esemény... apropók, amik mentén kezdődtek a beszélgetések, hogy aztán, a műsorvezetők kérdései nyomán, megnyiljanak a beszélgetőpartnerek: művészek, társadalomtudósok, politikusok, egyházi személyiségek, újságírók és mások. Előkerül a múlt, a gyerekkor, azok az emlékek, amelyek sokszor meghatározók voltak egy-egy életpálya alakulásában. Titkok, amelyek ott és akkor feloldódtak. A rádióban, élőadásban. Visszavonhatatlanul, mert a hangfelvétel már így őrzi meg a vallomásokat.
Ám a hang elszáll... Ezért született ez a kötet, az írás, mert érdemes újra meg újra felidézni az elhangzott beszélgetéseket. A néha drámai erejű visszaemlékezéseket. Érdemes felidézni az arcokat, az akkor, ott zajló párbeszédeket...
Érdemes felidézni az adás óta eltávozottak gondolatait, amiket nem sokkal haláluk előtt még megosztottak velünk: Agárdy Gáborét, Bessenyei Ferencét, Eörsi Istvánét, Janikovszky Éváét, Kabos Lászlóét.
A kötet készítői igyekeztek úgy visszaadni írásban a rádiós beszélgetéseket, hogy minél kevesebbet vegyenek el az adás szellemiségéből, hangulatából.
Reméljük, sikerült, és valamennyire azok is átélhetik az élőadás varázslatát, akik akkor éppen nem kapcsolták be a rádiójukat. Vissza