Előszó
Részlet a lapból:
És minden október elején...
A cserkész sokat adott a magyar nemzetnek s a társadalomnak. A magyar cserkészet az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb ajándékozója.
Most újra...
Tovább
Előszó
Részlet a lapból:
És minden október elején...
A cserkész sokat adott a magyar nemzetnek s a társadalomnak. A magyar cserkészet az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb ajándékozója.
Most újra nagyszerűt gondolt a cserkészfiú. „Ötvenezren vagyunk! Ha szívvel, akarattal mind egy célra összefognánk, valami egészen "nagystílűt alkothatnánk!"
A lelkek mélyén öntudatlan ott bujkált ugyanaz a teremtő gondolat, amely a nagy háborúban elsőnek elbukott baráti nemzetnek, a lengyelnek fiait mozgatta, amikor a sovinieci csonka hegykúpon új hegyet kezdtek építeni nemzeti hősük, Pilsudszky tábornagy emlékére. Minden lengyel férfi, asszony, lány és fiú el kellett hogy zarándokoljon Soviniecbé, hogy egyetlen talicska földet a maga kezével kiásson a lebontásra ítélt szomszéd hegyből és maga talicskázza fel az épülő Pilsudsky-hegyre. Csikorogtak a talicskák, feszültek az izmok, milliók vándoroltak egyre az emlékmű felé és sok-sok kis göröngyből hegy emelkedett az égnek...
Ötvenezren vagyunk! Ha mindnyájan csak egyetlen fillért adunk, az ötvenezer fillér:, ötszáz pengő. Ha tízszer adunk egy-egy fillért, az ötezer pengő: abból egy szegény magyar családot talpra lehet állítani. Ha egy évben nem tíz, hanem hetven alkalommal dobná minden cserkészfiú és cserkészférfi a maga fillérjét az áldozat-perselybe, abból évente 35.000 pengős összeg állna valami nagyszerű cél rendelkezésére...
Ebből az egyszerű számításból született az ötlet: minden magyar cserkész minden formális cserkésztevékenysége alkalmával dobjon egy fillért a csapat áldozat-perselyébe: őrsi gyűlés, rajgyülés, csapatgyűlés, kirándulás alkalmával, csapatünnepély vagy csapatelőadás estéjén, táborozás minden egyes napján - csak egyetlen fillért!
Vissza 
