Kunszentmárton épületei régen és ma

Előszó

A török kiűzése után a 18. század második évtizedének végétől az Alsó Jászságból újratelepített Kunszentmárton településszerkezetének kialakulására alapvetően három körülmény hatott. Egyfelől a teleülés nem az 1680-as évek közepén véglegesen elnéptelenedett középkori helység romjain épült újjá, hanem a valamikori Telektől északnyugatra, a Körös folyó partján, másfelől az újratelepítés során nem az előkertes és nem is a halmazos településforma valósult meg, ahogyan ez a spontán megtelepedésekből következett volna. A település elöljárósága ugyanis már a kezdetektől, de különösen a 18. század második felétől gondot fordított arra, hogy rendezett belsőség alakuljon ki, és ennek érdekében 1802-ben mérnöki szakértelem (Bedekovich Lőrinc) igénybevételével valósította meg az utcavonalas beépítési mód alapját képező utcarendezést. Természetesen nem mindenhol, így az Alvégen csak az 1823-as hatalmas tűzvész következményeként nyalt alkalom az utcák rendezésére. Mindezekhez meghatározó módon járult a 18. század utolsó évtizedeiből kialakult ún. mezővárosi tanyás településrendszer. Ebből következően tehát a mezőgazdálkodás uralkodó volta és a paraszti életforma nyomta rá a bélyegét az épített környezetere a 18., mind a 19. század folyamán. Tehát a már korán jelentkező hatósági szabályozás, valamint a gyakorlati élet építészeti követelményeinek kölcsönhatása egyaránt formálta városunk jellegzetes mezővárosi településképét. Vissza