Kuthy Etelka

Előszó

Részlet:

Ma délelőtt nem mentem be a Kúriára, hanem odahaza maradtam, hogy nyugodtan dolgozhassak a Berger-Vidacs per előadói tervezetén. Szó ami szó, ez a Berger az iratokból igen haszontalan fráter benyomását teszi reám, ami pedig Vidacsot illeti, hát ő a Bergernek teljesen méltó párja. A két ur valami szerződést kötött egymással ingatlanok átvételének ügyében és mondhatom, hogy bár huszonnyolc esztendő óta már sok polgári pert referáltam, de ennél huncutabb és rosszhiszeműbb szerződés még nem feküdt az asztalomon. Tizenhat pontja van és mind a tizenhat pontot másképen, sőt többféleképen lehet magyarázni, mint ahogy irva van. Ezeken a pontokon megérződik, hogy ugy Berger, mint Vidacs urak a stilizálás alatt azon gondolkoztak, hogy mit mondanak majd per esetén, és néha szinte sajnálom, hogy egy közbeszóló végzéssel nem utalványozhatok ki huszonöt-huszonöt botot mindkét érdemes férfiúnak. Ezeket a frátereket másképen nem lehetne az erény útjára visszavezetni, mint bambusszul.
Ott ültem tehát az íróasztalom előtt és egymásután olvastam el Bergernek a-tól z-ig csatolt leveleit, melyekből csak ugy bőg ki a malicia és az, amit az ujságirók mostanában «moral Insanity»-nek neveznek. A mi időnkben magyarul beszéltünk és az ilyen pernehajderek imposztorságait nem angol műkifejezésekkel intéztük el. Manapság azonban a tolvajról azt mondják, hogy kleptomán, a gyujtogatóról, hogy piromán, a gyilkos terhelt és a sikkasztónak volt egy nagynénje, aki epilepsziában szenvedett. Az újságok pedig ugy irnak a törvényszéki tárgyalásokról, hogy gyanús az elnök, gyanúsak a tanuk, leggyanúsabb a királyi ügyész, csak egy ember van, akinek ártatlansága szintiszta és hófehér: a mélyen tisztelt vádlott. Hát hiszen majd meglátjuk, hogy mindez hová fog vezetni. Vissza