Küzdőtér 88/2 (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:

"- Amikor én hazajöttem, a párom már terhes volt és már úgy volt, hogy szülni készült, és akkor nekem sikerült hazajönni Székesfehérvárról, ott voltam, hogy úgy mondjam fogságban (bár ne sikerült volna hazajönni!). Az oroszok mikor bevonultak Székesfehérvárra, én ott voltam levetkőzve Fehérváron. Én nem akartam tudatni, hogy katona vagyok, jelentkeztem, és ott voltam az oroszokkal 1 hónapig, minden nap mentem sáncot ásni éjszakára, ha pedig nappal kellett menni, akkor a reptéren a repülőknek kellett csinálni ilyen védő valamit. Aztán amikor bevetették a páncélosokat, meg a németek is nagy erővel támadták Fehérvárat, és utoljára már, amikor sikerült kiverni onnan az oroszokat, akkor én megszabadultam, jöttem haza. Itthon meg nekem rögtön mondják, hogy menjek el Csőszpusztára, mert akkor nem kell menni katonának, mert az volt, hogy azonnal jelentkeznem kellett volna katonának, és menni kellett volna tovább a németekkel. Itt már elterjedt a híre ebben a 3-4 faluban, Dudar, Csetény, Jásd, Tés, legjobban négy falu, mert már Csetényről csak ketten voltak, Zircről is talán csak 3-4-en, szóval a zöme csak ebből a négy faluból ment, főleg Tés, Csetény, Jásd, ez a négy falu volt a mag. Akkor elterjedt a híre, hogy itt van egy alakulat, meg hát ki tudta akkor, nem voltunk mi gyakorlottak a háborúban, hogy nem szabad elmenni sehova se. Nekem is mondta az akkori anyósom, hogy hát ha ide nem mennek föl, akkor biztosan, hogy nem akarom a családomat látni többet. Volt nekem egy sógorom, most halt meg az is tavaly, az is ott volt akkor már. Aztán annyira beszéltek nekem, hogy én is felmentem, jelentkeztem. Először felmentem érdeklődni, nagyon örültek, hogy mentem, egy tizedes mondta, hogy nagy szükség van ott rám, ott a sok levente, nincs ki foglalkozzon velük, nincs ki oktassa őket, nagyon köllöttem, aztán fel is mentem. Aztán 19 napig tartott, ezért kaptam 20 évet." Vissza