Kyokushin karate II.

Előszó

30 év telt el azóta, hogy az első lépéseket megtettem a karate útján. Annyi öröm és bánat, küzdelem, győzelem és vereség, újrakezdés, fejlődés úgy gondolom nem érhetett volna sehol máshol. 30 év folyamatos harc a szó fizikai és szellemi értelmében egyaránt. Miért? A hitemért. A Kyokushin Karatéba vetett hitemért. Ha ez az érzés hiányozna belőlem, ma nevem ismeretlen lenne. Úgy gondolom, hogy a három legnagyobb emberi érzés és tulajdonság a hit, a szeretet és az elkötelezettség. Sosai Oyama e három emberi alapértékben felülmúlhatatlan példaképem és lehet az mindazoknak, akik szeretnének "valamit" tenni, valami maradandót ezen a földön. Ha visszatekintünk a történelembe, láthatjuk, hogy leggyakrabban az ilyen típusú emberek vitték előre a világ dolgait a politikában, a gazdaságban, a jogtudományokban a közéletben, a háborúkban, a vallásokban, a művészetekben, a sportokban és az élet bármely más területén is.
Tudom, hogy legtöbben e könyvtől azt várják, hogy mondjam el és mutassam meg a titkot, hogyan lehet valaki bajnok, hogyan lehet legyőzni egy ellenfelet ilyen, vagy olyan technikával. Ez természetesen fontos is, de több mint 20 év kellett elteljen a karate gyakorlásával életemből, hogy megértsem a karate igazi tanítását, és én erről szeretnék e könyvben többet beszélni. Így a karate azon oldalát is megtudom önnek mutatni, amelyet ma még igazi keleti misztikum, homály fed, amiről még nálunk, köztünk is igen-igen kevés szó esik, mert a felszín , a látvány átjött keletről. A Budo igazi társadalmi mélysége azonban - amely a személyiség formálásában, fejlődésében nyilvánul meg, aminek következménye a harci művészetek népszerűsége és terjedése, a szervezetek növekedése, azok az örök szabályok, melyek ezt működtetik - nagyrészt ott maradt. Vissza