A Cicero Akció

Előszó

Érdekes, izgalmas munkát vesz kézbe az olvasó. L. C. Moyzisch könyve kémkedési történet, színhelye Törökország, 1943 végén, 1944 elején.
Azokban a hónapokban, amikor ez a kémtörténet lejátszódott, a hadszíntéren és a nemzetközi diplomáciában végbement események már előrevetítették Németország összeomlását. 1943 októberében indult meg a Vörös Hadsereg új offenzívája. Október 13-án Olaszország megüzente a háborút Németországnak. Október 13-a és 30-a között ülésezett Moszkvában az amerikai, az angol és a szovjet külügyminiszterek konferenciája, amely sok egyéb fontos határozata mellett, deklarációt fogadott el arról is, hogy a hitleristák felelősek elkövetett gaztetteikért. A konferencia résztvevői az Egyesült Nemzetek harminckét nemzete nevében figyelmeztetést intéztek a német katonákhoz, tisztekhez és a náci párt tagjaihoz, hogy mindazokat, akik a megszállt területek lakossága ellen bűntetteket követnek el, a bűntett színhelyén az érintett nép bírósága elé fogják állítani. Ugyanekkor kinyilatkoztatták: elhatározott szándékuk, hogy a háborút mindaddig folytatják a tengelyhatalmak ellen, míg utóbbiak feltétel nélkül nem kapitulálnak. Ez a konferencia készítette elő Churchill, Roosevelt és Sztálin első találkozását, a teheráni konferenciát, amelyen megegyezés jött létre a nyugat-európai második front megnyitásáról 1944 tavaszán; megállapodtak továbbá ekkor a szövetségesek a lengyel határok kérdésében és a háború után folytatandó együttműködésükben is. Vissza

Fülszöveg

L. C. Moyzisch, a Cicero Akció szerzője a második világháború éveiben az ankarai német nagykövetség attaséja volt. Könyve nem regény, hiszen amit elbeszél, megtörtént. Egy napon az angol nagykövet komornyikja jelentkezett nála, és felajánlotta szolgálatait: hatalmas fontösszegekért értékes dokumentumok fényképmásolatait szállítja a nagykövet páncélszekrényéből... A komornyikot Cicero fedőnévvel látták el, s ezzel megkezdődött az a lebilincselően izgalmas kémtörténet, mely éppen mert hiteles, talán érdekesebb, mint sok jól konstruált regény.
Érdekesebb már csak azért is, mert egyik főszereplője maga beszéli el, mert akikről beszél, valamennyi személyes ismerőse volt.
A kémhistóriából, talán a szerző akarata ellenére, több is kibontakozik. A náci diplomlata "belülről" látta a Harmadik Birodalom felbomlását, a páncélszekrényből ellopott dokumentumok neki az elkerülhetetlen vég hírnökei és bizonyságai voltak, és saját bőrén érezte, hogy a náci vezérek nem politikusok, hanem a koncon marakodó, gátlástalan és ostoba gonosztevők, akiknek sorsa elkerülhetetlen.
Moyzisch persze nem tárgyilagos szemlélő, hiszen maga is részese, sőt cselekvő részese az eseménykenek, s az olvasó ezért néhol maga kénytelen levonni a következtetést, és meghozni a döntést, amely azonban nem lehet kétséges... Vissza