Utazás az éjszaka mélyére

Előszó

Tavaly lett világhirü Louis Ferdinand Céline regénye «Voyage au bout de la nuit», amikor - nem kapta meg a Goncourt dijat. Ez a mellőzés felért egy diadallal. A kis külvárosi orvos, igazi nevén Destouches doktor egy csapásra hires ember lett. Jobboldali és baloldali körökben egyformán ünnepelték. Léon Daudet, a Francia szélső nacionalisták vezére lelkes cikket irt róla. Az uj nagy irót üdvözölte Céline-ben. Nagyvilági hölgyek is mohón olvasták ezt az avas szagokkal teleszitt külvárosi történetet. Rövid idő alatt több százezer példányban fogyott el.
A siker indokolt. Louis Ferdinand Céline csakugyan nagy iró. Nem könnyü meghatározni az állásfoglalását. Nem konzervativ. Az emberiség multjában csak értelmetlen, sivár katasztrófák sorozatát látja. De nem is forradalmár. Még a lázadáshoz szükséges társdalmi alkalmazkodóképesség és hajlékonyság is hiányzik belőle. A politikai állásfoglalás legtöbbször csak önvédelmi eszköz. Ingyen ad önérzetet olyan embereknek, akiktől a sors mindent megtagadott. Céline teljesen védtelen, társadalmi támaszték, kollektiv öntudat nélkül veszi fel a harcot az élet millió gonosz, tavasz és könyörtelen veszélyével. Mint a mai kor keserübb és igazabb Rousseau-ja, csak az ősi dolgokról, az emberi természet alaptényeiről vesz tudomást, a félelemről, a testi étvágyról és a halálról.
Ez a könyv egy nagyon elhagyatott, minden viharnak kitárt ember kalandozása szerte a világban és egy város homályos sikátoraiban. A szegény hős utközben sokat átkozódik. Ne kárhoztassuk ezért. Minden kifakadása jobban fáj neki, mint azoknak, akikre vonatkozik. Furcsa sündisznó, akinek a tüskéi az eleven szivét marcangolják. Vissza