Három csepp vér

Előszó

Részlet a könyvből:
"Ezen az estén csődöt mondtak a sajtóigazolványok. A kapus márványszíve nem lágyult meg Amerika legnagyobb újságainak a nevére sem, komor megvesztegethetetlenséggel csapta be a kaput az orruk előtt, még örülhettek, hogy nem kergette el őket az üvegeresz alól. Felgyűrt gallérral, orrig sálba burkolva dideregtek egymás mellett az amerikai lapok párizsi riporterei, akikre azt a kellemetlen feladatot rótta ki a szerkesztőjük, hogy beszámolót írjanak P. G. Timmer, a Timmer and Company világhírű fegyver- és muníciógyár elnökének párizsi palotáját avató ünnepségről. Az utcára szorult újságírók tehetetlen dühükben a milliomos házigazdát szidták, meg a havas esőt, amit a szél gonoszkodva vágott az arcukba. Mialatt a Parc Monceau felől érkező vendégeket lesték, nagy kollégáik hőstetteivel bátorították egymást, akik hasonló esetekben miniszterek vagy tábornokok maszkjában furakodtak be a legzártkörűbb mulatságokba, sőt ha nem ment másként, leütöttek valakit a meghívottak közül és áldozatuk meghívójával jutottak be. A dicső tettek említése lelkesítette őket, a hangulat vidámabb lett, ha nem is követték nagy elődeik példáját, és hőstettek helyett megelégedtek a vendégek névsorával.
A luxusautók széles folyamként hömpölyögtek a kapu elé. Egy lakáj széles ernyővel várta az érkezőket, hódolattal kísérte a kapuhoz a frakkos, estélyi ruhás előkelőségeket. Csak néhány másodpercig állhatott egy autó, a hosszú autósor nem tűrt késlekedést, haragos tülkölés figyelmeztette a kényelmeskedőket, hogy még rengetegen kívánják elérni a piros szőnyeget, mely a járda szélétől a kapuig vezetett. Alig szálltak ki egy nagy Packard utasai, a kiürült kocsit máris eltolta egy Lincoln, mely azonban nem sokáig védhette erőszakkal szerzett helyét egy óriási Hispano-Suizával szemben." Vissza