Magyarország története

Előszó

A "hosszú XIX. század" záró fejezete az első világháború volt, amely egyidejűleg új korszakot is nyitott. A "nagy háború", ahogyan azt világszerte mind a mai napig emlegetik, minden korabeli nagyhatalmat magával sodort, s a kisebb államokat is magával rántotta. A megelőző időszakokban nem éltek át olyan fegyveres összecsapást, mely egyidejűleg több kontinensen, szárazföldön és a tengereken egyaránt zajlott több mint 67 millió ember mozgósításával. Nemcsak ez az elképesztően magas szám, hanem a haditechnika is e háború rendkívüliségét demonstrálta: a lőfegyverek új és a korábbinál hatékonyabb típusai mellett bevetették az első páncélozott "hadi gépeket", a tankokat, a harckocsikat, a lövészárkok gyalogsága ellen a brutálisan pusztító mustárgázt, a hajókat tengeralattjárók lövedékei süllyesztették hullámsírba, akár hadban lévő feleket szolgáltak, akár civil utasokat szállítottak, a lövészárkokra és a civil hátországra ma kezdetlegesnek minősülő repülőgépekről dobálták a bombákat.
A háború kirobbantásához az ürügyet azok a pisztolylövések szolgáltatták, amelyek 1914. június 28-án Szarajevóban dördültek el Gavrilo Princip boszniai, de szerb nemzeti érzéstől áthatott diák fegyveréből, kioltva Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége életét. A merénylet nem maradhatott megtorlatlanul, annak jellegét azonban nem kizárólagosan az Osztrák-Magyar Monarchia, a sértett fél, határozta meg. Bécs szövetségese, Németország, ugrásra készen várta a pillanatot, amikor szembeszállhat hatalmi versenytársaival, mint ahogyan Nagy-Britannia és Franciaország is leszámolásra készült, a katonai vezérkarok pedig mindkét oldalon rég kidolgozott haditerveik gyakorlati kipróbálását sürgették. Vissza