La Fontaine összes meséi

Előszó

Azok az idegenek, akik a magyar szellemi életet kívülről figyelik, régen megállapították már, hogy az éppoly gyökeresen eredeti, mint amilyen sokoldalúan válogató. Minden korhullám elé gyönyörűséggel veti oda magát, de egyik sem bírja elsodorni. S talán éppen azért nem, mert minden irányból törnek rá a hullámok s a sokféle hatás közömbösíti egymást az európai vizekben alaposan megmártakozott magyar-magyar marad. Megedződött, tovább tisztult, acélosabb magyar.
A német kivételével nincs más európai nyelv, amelyen az idegen irodalmak annyi remekét lehetne jó átültetésekben olvasni, mint a mienk. S ha a verses fordításokat hasonlítjuk össze, mi állunk az első helyen, hiszen a mi versünk mindenfajta verselési rendszerben hozzásimulhat az eredeti művekhez.
Van pompás Aristophanesünk, de magyar Moliére-ünk is. A finnek és a georgiaiak eposza magyarul is gyönyörűen hangzik, a görögöké s a rómaiaké pedig több jeles fordítónkat is versenyre csábította. Van magyar Roland-ének és magyar Miério, magyar Faust és magyar Káin, magyar Harang és mennyi magyar Holló! Legnagyobbjaink sem sajnálták az alkotásra kapott időből azt a - sokszor merészen pazarolt - néhány évet, amivel Shakespeare vagy Dante honosítását biztosíthatták. S aki a magyar irodalom fejlődését jól ismeri, tudja, hogy ez a vakmerő kockázat jó befektetésnek bizonyult... Vissza