Előszó
Tisztelt Olvasó!
Az utóbbi esztendőkben sokat gondolkodtam azon, szükség van-e arra, hogy mint a kötet szerkesztője, néhány mondatban szóljak az olvasókhoz; a terjedelem szűk, igazán érdekes dolgokról nem lehet beszámolni ezeken a hasábokon, legtöbben el sem olvassák - akkor meg minek? Aztán amikor azon morfondíroztam, mit is írhatnék a 2007-es kötet elé, egyszer csak eszembe jutott, hogy ezúttal igazán van miről beszélni - még ha egy kicsit személyes jellegű is a mondandóm... A 2007-es Magyar sportévkönyv ugyanis éppen a huszonötödik, amelyet OTSH-munkatársi, aztán újságírói, majd könyvkiadói pályafutásom során szerkesztettem, életemnek éppen a felét szenteltem tehát ennek a könyvnek, a két és fél évtized pedig olyan hosszú idő, hogy az már önmagában visszapillantásra készteti az embert. Mindemellett a Sportévkönyv számomra természetesen sokkal több, mint egy, az Aréna 2000 Kiadó gondozásában évente megjelenő negyven-ötven kiadvány közül. Ez a könyv megváltoztatta az életemet, és ami ennél sokkal fontosabb, 1992-ben, a rendszerváltást követően megváltoztatta a magyar sportkönyvkiadást is. Az elmúlt huszonöt év históriája három szakaszra bontható. Amikor 1982-ben, az OTSH Sportágak Főosztályán dolgozó ifjú jogászként rám testálták A magyar sport évkönyve (akkor még ez volt a könyv címe) 1982-es kiadásának szerkesztői munkálatait, fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelent megszerkeszteni egy olyan kiadványt, amely egyedüliként foglalja össze évről-évre a magyar és nemzetközi sportélet legfontosabb eseményeit és eredményeit. Segítettek azonban a kötet akkori gondozója, a Medicina Kiadó kiváló és önzetlen munkatársai, elsősorban dr. Nádori Lászlóné és Varga Mária, akik szó szerint megtanították nekem, hogyan készül egy könyv, s ezért örökre hálás vagyok nekik. Ugyancsak sokat tanultam a könyv lektorától, Antal Zoltántól, akihez egészen különleges munkakapcsolat fűzött: hat évig dolgoztunk együtt, úgy, hogy sohasem találkoztunk egymással... Közös erővel és meglehetősen sok kínlódással sikerült évről-évre összeállítani azt a kis formátumú kötetet, amely tetszetősnek semmiképpen sem volt mondható. A rendszerváltás az első korszak lezárultát, s kis híján a periodika halálát is jelentette: a Medicinának nem kellett, 1992-ben úgy nézett ki, hogy nem jelenik meg a kötet. A szükség okosított, a nehéz helyzetből előre menekültünk: egykori kollégámmal, Harle Tamással céget hoztunk létre, amely nemcsak hogy megjelentette, hanem egyúttal a kornak megfelelően, modernebb szerkezettel, szebb papíron és részben színes nyomással, ma már elképzelhetetlenül magas, húszezres példányszámban adta ki a Magyar sport évkönyvét. A szükséghelyzetből óriási sikerrel jött ki a kiadvány, magasra téve a lécet, nemcsak a jövőt alapozta meg, hanem egyúttal véget is vetett a magyar sportkönyvkiadás addigi szürke korszakának - többé ugyanis senki sem tehette meg, vagy legalábbis nem volt érdemes, hogy gyenge papíron, színvonaltalan kiadványokkal jelentkezzen a piacon. A könyv históriájában az elmúlt két és fél évtized második szakasza - 1994-től az Aréna 2000 Kiadó gondozása mellett - 2004-ig tartott. A sok ezres gyűjtőtábort magunk mögött tudva, 2005-ben ismét új időszakot kezdtünk: a Magyar sportévkönyv már nagyobb formátumban, végig színes nyomással jelent meg. Ismét átalakítottuk a szerkezetét, s büszkén valljuk, hogy a jelenlegi kötet a legkényesebb igényeket is kielégíti, hitünk szerint most már megvalósul a tartalom és a forma teljes egysége. Ennek jegyében szeretnénk még legalább két és fél évtizedig gondozni ezt a könyvet...
Vissza 
