Lágymányosi istenek

Fülszöveg

Lágymányosi istenek címen gyűjtöttem össze emlékezéseimet és tanulmányaimat, minthogy Karinthy Gáborral és a Hangszóró című diáklap többi munkatársával együtt kamaszköltő korunkban a mesterekhez való zarándoklásainkat a Kruspér utcában Somlyó Zoltánnál kezdtük, s azután a Lenke téren Tersánszkynál és természetesen a Verpeléti úton Karinthynál folytattuk; és időbe telt, amíg a távolabbi Attila utcába Babitshoz vagy a Budaörsi útra Füst Milánhoz s tovább a többi mesterekhez eljutottunk írásainkkal. A magamat és nemzedékemet hozzájuk kötő emlékek felidézésével indul e könyv.
Elemző emlékezéstől a karcolatig, műhelytanulmánytól ismét csak az emlékezésig terjed skálája. A személyes emlékezés a tanulmányokat is átszövi, s az egykori irodalmi élet feledéstől megóvni kívánt egy-egy mozzanata is az arcképeket igyekszik teljesebbé tenni.
Somlyó Zoltán, Tersánszky, Karinthy, Babits, Kosztolányi, a Nyugat nagy nemzedékének többi, ránk ható és minket körükbe fogadó, más-más módon, de mindig tanító írói, József Attila és a Szép Szó, a harmincas évek "irodalmi pincéi és padlásai", az egyetem, a kávéházak és folyóiratok irodalmi élete, a Vajda János Társaság, a Baumgarten könyvtár és könyvtárosai vonulnak fel benne. Azok arcképét rajzolva, akik "a sok téveteg barázdán" - hogy Tóth Árpádot idézzem, de fordított előjellel és köszönetül - igenis segítőim, segítőink voltak, úgy érzem, szellemi fejlődésünk önarcképét is rajzolom. Vissza