A kétharmados társadalom

Előszó

A cím arra a tendenciára utal, hogy a mai magyar társadalom az iskolázottság szempontjából durván két részre szakad: egy alacsony iskolázottságú és szakképzetlen egyharmadra, illetve egy középfokú vagy magasabb iskolázottságú, és zömében szakképzettséggel bíró kétharmadra. Pontosabban azt a tényt rögzíti - és ennek a következményei a jelenre és a jövőre nézve fontosak -, hogy az iskolából a kilencvenes években kilépő fiatal nemzedékeknél ezek az arányok termelődnek újra.
Ennek nagyon sok oka van, és a tanulmány célja éppen ezek bemutatása és tisztázása. Néhány fontos összefüggésre már itt a bevezetőben utalnunk kell. Egyrészt arra, hogy a jelzett egyharmad alacsony iskolázottsága társadalmi eredetű hátrányokat takar. A hazai közvéleményben általánosan ismert az a pedagógusok által közvetített felfogás, amely a bukott vagy gyenge tanulmányi eredményt felmutató általános iskolai tanulók kudarcát és továbbtanulásának meghiúsulását a "hátrányos helyzettel", a "többoldalúan" vagy "halmozottan hátrányos helyzettel" hozza összefüggésbe és magyarázza. Másrészt arra, hogy az alacsony iskolázottság társadalmi hátrányokkal jár. Tudjuk, hogy - mivel az iskolai végzettség szintje, a szakképzettség megléte vagy hiánya alapvetően meghatározza az elhelyezkedési, jövedelmi, előbbrejutási stb. lehetőségeket - az alacsony iskolázottságú és szakképzetlen rétegek munkaerőpiaci pozíciói és mobilitási esélyei nagyon rosszak: nem vagy csak nehezen tudnak elhelyezkedni, ez utóbbi esetben is zömében fizikailag nehéz, alacsony presztízsű és jövedelmezőségű, nemegyszer az egészségre ártalmas munkaköröket töltenek be; innen nem vagy csak kevesen tudnak ki-, illetve továbblépni (mobilitás); őket bocsájtják el a leghamarabb, és a munkahelykínálat is számukra a legkorlátozottabb. Vissza