Emberek a Bükkfennsíkon

Előszó

Egy könyv megírásától a nyomdába kerüléséig bizonyos idő telik el. Nem nagy idő, de éppen fejlődésünk lendületét mutatja, hogy ez alatt az idő alatt is mérföldekkel hozzuk közelebb a jövőt. Az erdészet és a Bükkfennsík területén is olyan események történtek könyvem megírása óta, amelyeket nem hallgathatok el az olvasó előtt. Megalakult az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma és a MEDOSZ, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete. Az új minisztérium megalakulása megoldotta a hármaskúti üzemegység régen vajúdó problémáját is. A hármaskúti üzemegységet megszüntették és összeolvasztották a nagyvisnyói és szilvásváradi üzemegységekkel "szilvásváradi üzemegység" név alatt. Az új nagy üzemegységet Váradi László vezeti s a munkaerővel úgy gazdálkodhat, hogy mindig szükség szerint vethet be munkásokat a távoli Bükkfennsíkon. Februárban megjelent a hegyen az első traktor is, mint a további gépek hirnöke. S ami a legfontosabb, az új szilvásváradi üzemegységnek már van pártszervezete és semmi akadálya, hogy a Bükkfennsíkon tevékenyen vegye ki részét a termelés irányításából a pártcsoport. A tél folyamán már számos új munkahőstett született, Rákosi elvtársnak tett felajánlásukat derékig hóban, viharral szembeszállva teljesítették a fakitermelők s a tavaszi erdősítést egészen rendkívüli újítás bevezetésével kezdték meg a Bükkfennsíkon, legyőzve a természetet és a régi előírásokat. Az idő nem állt meg. Lehet, mire a könyv megjelenik, a Bükkfennsík erdei munkásai újabb munkahőstettekkel vonják magukra a figyelmet, újabb munkahőstettekkel bizonyítják, hogy elszánt, kemény harcosai békénknek. Vissza