Lakótelepi mítoszok

Fülszöveg

Lakótelep és mítosz - ellentétek. Márpedig épp e kettő ötvöződik egybe a fiatal szerző új kötetében. A novellák hőse, a fordító, eltartási szerződés révén kerül valamelyik se eleje-se vége budapesti lakótelepre, s igyekszik hozzáedződni e sajátos világhoz. A lazán egymásba kapcsolódó novellák azonban nem a lakótelepek szociológiájának szépirodalmi adalékai. Itt éppenséggel működik a lift, megteszi a maga tíz emeletét föl, az ég felé, sőt máskor tízemeletnyire visz a föld alá, a fordító és az olvasó múltjába, mélyébe. A fordító olykor vitézül viaskodik látomásaival, máskor groteszkül csetlik-botlik a képzelt vagy való világban, s néha ráérez a csetlés-botlás-viaskodás okára: "Amiben élek, nem ház, hanem lelkiállapot."
A főszereplő nem a panel, hanem a panelvilágba kerül az ember, aki bárhová érkezik, újrateremti az aranykor mítoszait, az éppen adott körülményekkel átszínezetten. Az első pillantásra könnyedén áttekinthető derékszög- és síkvidék éppoly rejtelmeket őriz, mint a legendák hegyvidékei, s az eligazodni kívánó fordító hol képzelgéseibe, hol a külvilág gátjaiba botlik. Újraéli Ikarosz és Thészeusz történeteit, vagy új mítoszokat teremt magának. Így tévedhet el a nyílegyenes folyosón, így vetülhet a tar Wilkinson felügyelő az égre sokszoros nagyításban, és így szállhat alá a fordító a lakótelepi alvilágba - hiszen, ahol ember él, ott mítosz terem, legyen a fal szalmatörekkel kevert vályog vagy szögcsorbító beton. Vissza