Lâle

Fülszöveg

A kötet címe tulipánt jelent. Az ország jelképe ez a virág, amit Európa a törökök révén ismert meg, ugyanakkor női név is. A címben átvitt értelemben arra utal, hogy a hagyományok őrzői és átörökítői a nők. Ez a könyv a hagyományokról szól.
Közel húsz éve kutatom a népszokásokat, növényi festést, kézművességet, népi építészetet, de bevallom, mindez csak ürügy volt arra, hogy bepillanthassak abba a kultúrába, amely számomra az olvasmányaimból sejtett mesés Keletet jelentette. Más világot találtam, kevésbé csillogót, de meséset, lenyűgözőt. Mert minél inkább megismerem a törökországi embereket, szokásaikat, annál inkább megérintett az a fantasztikusan mély kultúra, megértettem, hogy miként "működik" ez a társadalom. Hogyan lehet az, hogy noha átvesz mindent, amit a nyugati civilizáció rázúdít, a fontos dolgokban a saját tradícióit tekinti mértéknek. Ott még a kimondott szó, kilőtt nyíl, az idősek beszéde bölcsek szava, a holtak iránti kegyelet az ősök tisztelete. Nincs identitás-zavara a török embereknek. Pontosan ismerik felmenőiket, sokfélék, mégis egy nemzetben gondolkodnak és tudják, hogy a nemzet fennmaradásának feltétele a gyermek és annak a hagyományok tiszteletére való nevelése. Mi európaiak, de különösen a magyarok sokat tanulhatunk tőlük. E kötettel a magyar olvasók előtt szeretném megnyitni ezt a különös világot, a modern török társadalmat, nem titkolva azt, hogy milyen gyönyörűséget jelent rácsodálkozni és megérteni, hogy a tőlünk távol eső, vallásában eltérő, de felfogásában hasonló kultúrában hogyan él az a szokásrend, amely a legbecsesebb emberi értéket, az élők és a holtak tiszteletét, a közösségi érdek- és értékrendhez való igazodás normáit öleli fel.
Munkámat elsősorban a török népi kultúra iránt érdeklődő olvasóknak ajánlom. Nemcsak a néprajzkutatóknak, hanem azoknak az olvasóknak is, akik már jártak, vagy majd mennek Törökországba. Vissza