Gazdaságtörténeti pillanatképek Észak-Bácskából

Fülszöveg

A Lalia Gábor tizenhat írását tartalmazó válogatás elsősorban a szabadkai szőlőművelés fejlődését ismerteti. A szerző nem kevesebb, mint kétharmad részt szentel ennek a témának. Gazdaságtörténeti kérdéseket taglal tehát, ezért - a szőlőművelés mellett - felveti a szabadkai halászat, méhészet, dohánykertészkedés egy-egy vonatkozását is. Az utóbbi szektorok ugyan töredékét adták a város jövedelmének, de a szabadkai magyarok jelentős részének a múltban ezek biztosították a megélhetést. Vidékünkön a fenti gazdasági ágazatok - kivéve a dohánytermesztést - már az államalapítástól jól követhetők. Köztudott, hogy a középkori Magyarországon épp ez a terület volt gazdasági és művelődési szempontból a legfejlettebb. A török hódoltság alatt azonban ez a virágzó élet visszafejlődött. Érdemi fejlődés csak a XVIII. század második felében, elsősorban Mária Terézia uralkodása alatt, Szabadka esetében a szabad királyi városi rang megszerzése után kezdődött meg.
Lalia Gábor tehát elsősorban a szőlőművelést tárgyalja a történeti korszakokban: a középkorban, a török időkben, a határőrvidék megszervezésekor, de nyomon követi a filoxéra pusztítása utáni állapotokat is a XIX. század utolsó harmadában. Mondanivalóját elsősorban a Szabadkai Történelmi Levéltárban található forrásokra: okmányokra, régi kéziratos térképekre alapozza. Olyan adatokat is sikerült előbányásznia, melyek azt bizonyítják, hogy a filoxéra megjelenése előtt nemcsak a homokon foglalkoztak szőlészettel, hanem a XVII. század utolsó harmadában alapított településeinken: Bajmokon, Csantavéren és Sándorban is. A levéltári forrásokat minden esetben a szakirodalom alapján értelmezi, ezeket konkretizálja, elsősorban az észak-bácskai régióra vonatkoztatva.
A gazdaságtörténeti írások másik csoportját azok az összefoglalók képezik, amelyek a város erdészetével, méhészetével, dohánytermesztésével foglalkoznak. A levéltári iratok arról tanúskodnak, hogy a várost övező futóhomok lekötése a település első és legfontosabb feladata volt. Ezek a tájformáló munkálatok csaknem kétszáz évig tartottak, mert csak a múlt század első évtizedében értek véget.
Lalia Gábor tanulmányai hézagpótlóak: Szabadka egykor megírandó történetéhez, néprajzához nyújtanak hasznos adalékokat, mivel az észak-bácskai település gazdaságának történetéről hiányosak az ismereteink.
A kötet írásait a jól kiválasztott illusztrációk teszik teljesebbé.
Beszédes Valéria Vissza