Lammel Ilona életműkiállítása

Előszó

Lammel Ilona annak a keramikus nemzedéknek a második generációjához tartozott, amelyik a magyar kerámiaművészetet a nemzetközi élvonalba juttatta, míg idehaza tevékenységével rangot biztosított a műfajnak magának. Szobrász volt, aki ismerte anyagát, s képes volt mélyen humánus szellemiségét annak segítségével megjeleníteni. Művészete azon alkotókéval rokonítható, akik meglátták, s számunkra felidézni tudták egy tájban, hegyben, házban, romos épületben, egy mozdulatban az élet gazdagságából azt, ami lényeges. Azokéval, akik munkájuk során, a lét értelmét keresve egy meditatív, szelíd istenhithez jutottak el. 1976-ban, Schrammel Imre növendékeként végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola porcelán szakán. Diplomamunkája - akusztikus falburkolat terve - Gádor díjjal értékelt munka volt. A terv alapján a Zsolnay Gyár készítette el 1978-ban az összességében 160 négyzetméter felületű burkolatot mázas pirogránitból Szolnokra, a Megyei Művelődési Központba. A szelíden ívelődő modulokból összeállított felület funkcionálisan tökéletesen teljesíti elsődleges feladatát, ugyanakkor a példamutatóan visszafogott konstrukció jelen lévő, ám mégis semleges részlete a térnek. E sikeres és szerencsés pályakezdésnek azonban nem volt számottevő szakmai kifutása. A gyerekek nevelése, a család - hasonlóan a korosztálya többi diplomásához - energiái jelentős részét lekötötte. Éveken át nagy számban készített kaspókat, asztaldíszeket, organikus, plasztikus levél lenyomattal díszített gyümölcsöstálakat és mázas terrakotta női figurákat a Képcsarnok számára. Kedvelt formája volt a porcelán masszába mártott textilből formált, csónakszerű, két végén összefogott, középen hasasodó tál, illetve egy másik típus, melynek elkészítéséhez négyzethálós raszterrel bekarcolt gipszlapot használt. Az erre öntött szabálytalan, hullámzó szélű formát változatos eljárással tette egyedivé. A tér szobrászi igényű formai alakítása munkásságában korán jelentkezett. Vissza