Láncszem

Előszó

Részlet a könyvből:

Kezében ott szorongatta a pontos rajzot arról a helyről, ahonnan lőniök kellett volna a gyárat, az ellenállás undok tűzfészkét, csakhát fogytán volt a lőszerük és éppen ezért kellelt volna átsompolyognia a gyártömb másik oldalára és a szemközti utcában meghúzódó 20-30 embert értesíteni. Laczkó ezredes szerint azoknak még van némi kis elsütni valójuk. Itt a rajz az ő - tisztesség ne essék szólván - igen gyalázatos és igen kínos állásaikról, ime a vastagabb kör a főépület második emeletének harmadik ablakát fonja körül, megjelölve a legeszeveszettebb tüzelés sárkánytorkát. Oda kellett volna annak a néhány embernek irányítani minden erejét, legutolsó lövegét és a legutolsó szuszt, a tüdejéből . . . Kellett volna... No igen . . . De ő most itt tűnődik egy felfordult utca közepén, melyben a házak hanyatestek, az aszfalt tótágast áll és fentről repülőgépek köpnek az ostobaságára. A köpések itt is, ott is nagyot csattannak a sötétben. Pedig a rajz kitűnő . . . Micsoda hasznát vehették volna és még csak meg sem mutathatja senkinek. Az imént már elképzelte amint a csapat vezetőjének átnyújtja és az megkérdi tőle : „Ki rajzolta le ezt ebben a pokol táncban ilyen hajszálra pontosan „Én, Borka Béla - mondta volna szerényen - de hiszen semmiség az egész, ugyanis a gyár műszaki rajzolója voltam. Eddig ugyan a kutya sem törődött velem, pedig most is derekasan dolgozom kérem, segítek kipusztítani az ellenállás tűzfészkét. Ez a mi gyárunk kérem ... Az ablak a karikával körülkerítve a gépterem ablaka. Onnan tüzelnek a bitangok . . ű2
Igen, így lett volna. De az ördög tudja, hogy történt, mikor éppen be akart osonni a szomszéd utca fordulóján, utána lőttek. Először meglapult, de mikor ismét továbbmerészkedett, üldözőbe vették. Erre elbújt egy kidőlt lámpaoszlop mögé és azt ölelgette szorosan hozzátapadva vagy másfél órahosszat... Vissza