Shakespeare I-II.

Előszó

Az angol iró-óriás neve, amely Hugo Viktor e müvének élén áll, nem fejezi ki hiven e bámulatos irói alkotás tartalmát. Maga a szerző állapitja ezt meg, mondván hátrább olvasható előljáró soraiban, hogy a könyv helyes cime inkább ez lenne: "Shakespeare-ről szólva..." Valóban, ez a rendkivüli mü nem pusztán Shakespeare méltatása, hanem az emberi géniusz legmagasabb ormainak megmutatása az irodalom terén. Az angol szellemóriásból indul ki, de pártját, hasonmását keresve felvonul lelki szeme előtt az emberiségnek egész sor iró-óriása: Homéros, Aischylos, Jób, Ézsaiás, Ezékiel, Pál apostol, Lucretius, Juvenalis, Tacitus, Szent János, Dante, Rabelais és Cervantes alakja. Hugo Viktort magával ragadják e nagyszerű látomások, rájut, hogy van az emberi szellem emelkedésének egy határa, amelyen tul elvesznek a fokozati különbségek, s amelyik emberi elme fölemelkedett ebbe a régióba, az valamennyi egyképpen nagy, s valamennyinek nagysága abba áll, hogy nincsen nála nagyobb.
A lángelmének ez a dicsérő éneke mélységes bepillantást enged a teremtőelme mühelyébe nemcsak azzal, ahogyan hallatlan képzelőerővel belevilágit a tizenkét iróóriás szellemvilágába, hanem azzal is, ahogy ez a mü létrejött.
Hugo Viktor Francois nevü fia, maga is érdemes iró, Shakespeare összes alkotásait leforditotta franciára. Ehhez a jelentős munkáshoz akart előszót irni az apa. A számkivetés magányosságában elmerülve az angol nép s emberiség legnagyobb szellemének elemzésébe, szemhatára egyre tágult, szinte látomásszerűen megjelentek előtte az emberiség iró látnokai. Megjelentek s tollán át a papiroson ujra testet öltöttek. Feltámadó alakjukat Hugo Viktor kápráztató ábrázoló ereje, emberlátó képzelete szinte valósággá teremti meg. A nagyok legjobbjainak mesterei arcképei ezek, megfestve az iróművészet páratlan erejével.
Birálói - mind dicsérői - megrázónak mondták a könyvet, amely bevezetésnek indult és nagyszabásu mesteralkotás lett. Csak egyetlen kicsinyeskedő megjegyzés kisérte megjelenését 1864-ben. Hugo Viktor ugyanis őszintén megérezteti, hogy az irólángelmék sora nem teljes a könyvben. Akadt is olyan birálója, aki azzal próbálta vádolni a nagy irót, hogy müvében, mely az iróóriások pantheonja, fülkét hagyott - a saját mellszobrának is.
Nos, az utókor komolyan vette ezt a csufolkodást és Hugo Viktor alakját odaállította a legnagyobbak közé, az üresen maradt fülkébe. Vissza