A Tamás-templom karnagya

Fülszöveg

„Öt és fél évesen anyám egy könyvet rakott le gyerekszobám asztalára. »Ez a regény Bachról szól« - mondta, majd kiment. Jó pedagógus volt. Olyan kétségbeesve fogdostam a könyvet, mint a tolvaj, aki ellop egy drágakövekkel teli vaskazettát, ám kinyitni nem tudja, és fél, hogy a feszegetéssel megsérülne a kincs is. A Tamás-templom karnagyából tanultam meg olvasni." Varnus Xaver

Kedves Olvasó! Egy évtizedek óta páratlanul népszerű életrajzi regény 10. kiadását tartja most a kezében. Ha kinyitja, egy meghitt és bensőséges világban találja magát, a zenei géniusz, Johann Sebastian Bach világában.
„Minden korok, minden földek legnagyobb muzsikusa" igaz ember volt, s az író, Láng György igaz szavakkal tárja elénk mindennapi életét - örömét, bánatát, szerelmeit -, a sorsát. Százezrek örömére.

„- Na, mi lesz, gyerekek? Nem hallottad, Sebastian, hogy vacsorázni hívtalak?
- Olyan jól játszottunk, muttikám! - sóhajt boldog-fáradtan a kis Sebastian, és az anyja kötényébe csimpaszkodik.
- Aztán mit játszottatok, kisfiam?
- Templomosdit meg kórust - felel a kisfiú.
- És hol tanultad, Sebastian, ezt az éneket, amit énekeltetek?
- A templomban.
- És mikor?
- Nem tudom... - rántja meg a vállát Sebastian.
- Csak úgy hallottam egyszer, és már tudtam is! És azt is tudom, amit a nagy bácsik énekeltek hozzá, olyan vastag hangon.
A tenort és basszust is megjegyezte egyszeri hallás után - gondolja Elisabeth asszony, és szédül a bámulattól. Majd hangosan megkérdi:
- És még mást is tudsz énekelni?
- Hogyne! Sokat! Mindent! Amit hallok, azt már tudom is! Ide hallgass!
És a kis Sebastian elkezd énekelni, szöveg nélkül, rengeteg sok műből kapkodva ki részleteket. A legkülönösebb az, hogy bármit énekel, egyiknek sem tudja sem a címét, sem a szerzőjét. Csak a dallamokat tudja, de ezekből aztán rengeteget, annyit, hogy ez hihetetlen egy négyesztendős csöppségnél.
- Hol hallottad ezeket, Sebastian? - kérdezi az asszony.
- A papától. Ő muzsikálta." Vissza