Két rövid, egy hosszú...

Fülszöveg

Vera nőgyógyászati műtét után kerül haza otthonába. Férje külföldi kiküldetésben dolgozik, a tizenéves gyerekek az iskolában, így a négy fal között van ideje gondolkozni. Emlékezik gyerekkorára, apja tragikus halálára, süldőlány korára, akkori tudatlanságára, Jánossal való találkozására, házasságkötésükre, az albérleti életre. Végiggondolja hivatali pályafutását a főosztályvezető székig. Elemzi házasságának testi-lelki vonatkozásait. Boncolgatja azt a szituációt, amelyben szeretője karjaiban találta magát, majd a kibontakozást, János újramegtalálását.
Élettapasztalatait idejében tovább akarja adni gyerekeinek, főleg serdülő lányát szeretné megkímélni attól a súlyos traumától, amibe maga került annak idején. Csak a gyerekek hazatérte, kinek-kinek a csengőjelzése zökkenti ki gondolataiból, de az egyedüllétben folytatja meditációját. Kísértés fogja el, hogy rágyújtson, de az évek folyamán - erős akarattal - sikerült már leszoknia a dohányzásról, nem akarja újra kezdeni.
Házasságában fel-lemenő hullámok vannak, megint úgy érzi, hogy Jánostól nem kapja meg azt a simogató szeretetet, amire annyira vágyik, s amit ott, a kórházi ágyon meg is kapott. De hát csak beteg embernek jár ki a feltárulkozó szeretet? Várja a férjét csengetésének jelét, a két rövid, egy hosszút, aminek hallatán mindig olyan öröm járja át a szívét. S gondolatainak valóban János csengetése vet véget.

"- Nem szereted a férjedet?
Hevesen megráztam a fejemet. Újabb cigarettához kértem tüzet. Idegesen babráltam a hamutartóval.
- Éppen, mert nagyon szeretem őt, akarom mindenáron megtartani.
- Elsimított az arcomból egy tincset, aztán a tenyerét a tarkómra tette. Ujjaival a hajam tövén babrált, simogatta a nyakcsigolyáimat. És én mindezt hagytam. Valami csodálatos borzongás futott végig a gerincemen, a hasam alja pedig összeszorult. Hálásan szorítottam meg a kezét, ő pedig magához vonta az arcomat és megcsókolt. Előbb apró, kis csókokat lehet a szájamra, s már ezt is nagyon izgatónak tarottam, aztán nyitott szájjal játszadozott a nyelvünk. Vágyakozásom a tetőpontra hágott, ilyet még soha életemben nem éreztem. De ő még folytatta, végighúzta hátul a ruhám cipzárát, s keze az utolsó csigolyámig hatolt. Csak a melltartóm pántja volt útjában, azt egy mozdulattal kikapcsolta.
Nem tudtam és nem is akartam ellenállni.
Összeolvadásunk első pillanatától extázisban voltam, de a kéj ezt az érzést a robbanásig fokozta. Mert az eddig soha nem érzett explodálás bekövetkezett, és szájamat talán nem is emberi sikoly hagyta el. Hát ez az, amit kerestem, hát ez az, amiben egyszerűen nem is hittem, amit el sem tudtam képzelni!" Vissza